Miután Ignác felgyógyult sebesüléséből és elhagyta Loyolát, először Montserratba ment, majd Manresában egy domonkos kolostorban töltött egy rendkívül nehéz, átformáló évet. A szenvedésekkel, kísértésekkel teli időszak után egyszer csak más, vigasztaló módon kezdte megtapasztalni Istent. Így emlékezett erre élete végéhez közeledve A Zarándok elbeszélésében:
Amikor a július-augusztusi dupla számot (Jézus bevállalta) a szerkesztőség összeállította, még nem tudhatták, hogy a horvát labdarúgó válogatott ezüstérmet szerez a vb-n, és nem tudhatták, hogy milyen sok magyarból tör elő a horvát-szurkoló. 800 éves együttélés után a XX. század sok szempontból nehéz időszak volt a horvát-magyar szomszédságban. Most mégis örülni tudunk a sikerüknek! A horvátok bevállalták a bátor focit, mi, magyarok pedig bevállaljuk az érzéseinket! Tomcsányi László Keserédes együttélés című, a horvát-magyar kapcsolatok történetéről, a horvát-magyar kiegyezés 150 éves évfordukója kapcsán írt cikkéből idézünk:
Az égi lakoma nyomán mindennapi kenyerünk, étkezéseink is nagyobb távlatot kapnak, kaphatnak. – Kenyér és bor, orgona-felújítás, spárgakrémleves és epres köleskrém is a témája a kelebiai plébánosról, a sokoldalú és vállalkozó kedvű Paskó Csabáról készült riportnak. Csaba atya, aki zenetanár és séf is egyben, megváltoztatta a bácskai közösség életét. A Szív gazdag tartalmából - ízelítőül - Horváth Árpád főszerkesztő írásából idézünk:
Valószínűtlenül felgyorsult világunkban a nemzedékek mintha egyre tempósabban váltanák egymást: „X”, „Y”, „Z”, s most már itt van az „alfa” is. Milyenek a nemzedékek ma, és milyenek voltak régen? – kérdezi a jezsuita magazin. Amellett, hogy pszichológus, generációkutató, teológus, néprajzkutató is ír a témáról, Nemeshegyi Péter atya, Pepi bácsi csodálatosan hosszú élete, 95 év távlatából idézi fel emlékeit, élményeit, tapasztalatait – nemzedéki szempontokból. Kiss Péter interjújából idézünk részleteket:
Már zajlanak a BELVÁROSI CSEND eseményei a Párbeszéd Házában. A február közepétől május végéig, nagyböjt elejétől pünkösdig tartó programsorozat mottója: „Mindnyájan az Ő teljességéből kaptunk…” (Jn 1,16) A gazdag program aktuális ajánlatából szemezgetünk.
A húsvét a mélypontból kibontakozó élet csodája, a legnagyobb keresztény ünnep. A Szív áprilisi száma azt próbálja tetten érni, hogyan születik élet a mélységből: elhagyatottságunkból, megtöretettségünkből, válságainkból, bűneinkből. Részlet Horváth Árpád főszerkesztő beköszöntőjéből:
Az idei március egésze a nagyböjti időszakhoz tartozik, a hónap utolsó napja Nagyszombat lesz. A Szív márciusi száma szinte társul szegődik mellénk, hogy ezekben a napokban még inkább megnyíljunk az Emberfia nyomaira, jeleire, egyre jobban átéljük az Ő valóságát.
Hamvazószerda szokása abból az ősi hagyományból ered, hogy a hívők vezeklésképpen hamut szórtak a fejükre. Ezt idézi fel a szertartásban a pap, amikor hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára, és azt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!”
A megérkezés útjai alcímet viselő lapszámban, amelynek írásai a közlekedés évezredes nyomvonalaitól az út gazdag szimbolikáján át a lelki, Istenhez vezető utakig ívelnek, Hekler Melinda Al Ghaoui Hesnával készített interjút. A népszerű, kivételesen bátor, méltán elismert, szír-magyar családba született riporter fatalistának mondja magát, s Isten számára egy a világban működő felsőbb erő. Vezet-e út számára innen a személyes Istenhez? Őszintén reméljük, hogy igen, és kívánjuk, hogy vezessen!
2018-ban január 21-28. között tartják világszerte a Krisztus-hívők egységéért szervezett imahetet, amelynek anyagát karibi keresztények állították össze
Saját erőből is van értelme… megpróbálni kitűzött jó célok mentén haladni, változni, építeni magunkban, egymásban a lehetséges jót.
A másik nagyon sokféle lehet. Tartozhat a másik nemhez, nemzethez, valláshoz, más keresztény lelkiséghez, más társadalmi csoporthoz, szakmához. És az is előfordul, hogy én leszek „a másik”, mint pl. a kisebbségi létben élő keresztények a világ számos táján.
A karácsony nem csak Isten megtestesülésének, de az ember megszentelődésének is a titka. Az ünnepre készülve csiszolódik figyelmünk a másikra, a szeretetre, és ez segíti, hogy Isten fénye növekedjen életünkben.
Mi is lehetne méltóbb témája az adventi, karácsonyi időszaknak, mint a várakozás? A Szív december-januári száma igazi ünnepi olvasmány, amely segít lelassulni, elcsendesedni, miközben inspirál – arra, hogy életünk középpontját megérintve megtaláljuk annak forrását is, az időbe beleszülető Istent. – Radványi Benedek nyolc jezsuitát kérdezett: – Mit jelent számodra a várakozás? – A nyolcból hármuk válasza így szól:
Évente kb. 1600 fiatalt kapcsolunk be a Szentjánosbogár közösség eseményeibe, kb. 200-300 fő önkéntes vezetésével, Szent Ignác-i lelkiségben. Közhasznú egyesületünk fő célkitűzése a keresztény hitre nevelés és közösségépítés.
Rendtársai, barátai, s akiket évtizedekig kísért lelki útjukon, hálaadó szentmisében mondhatnak köszönetet életéért november 16-án, csütörtökön 18 órakor a Mária utcai Jézus Szíve templomban.
Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Házának igazgatója számolt be a Kálvin és Ignác, van-e közös útja a két lelkiségnek? című konferenciáról Fekete Ágnesnek a Kossuth Rádió Református Félórájában. A beszélgetés a műsor 2017. október 11-i adásában hangzott el.
Hogyan férhet meg egymással, és hogyan gazdagíthatja egymást a zen, a Szent Ignáci-lelkigyakorlatok, a jóga és a keresztény kontempláció? Tényleg ördöggel cimborál, aki jógázik vagy zen meditációt végez? Mit mond erről a katolikus tanítás? Mi szerepel a II. Vatikáni zsinat dokumentumaiban? Mi a tapasztalata erről egy jezsuitának, aki gyakorolja mindezt?
