A másik nagyon sokféle lehet. Tartozhat a másik nemhez, nemzethez, valláshoz, más keresztény lelkiséghez, más társadalmi csoporthoz, szakmához. És az is előfordul, hogy én leszek „a másik”, mint pl. a kisebbségi létben élő keresztények a világ számos táján.
Böjte Csaba ferences szerzetes, Sajgó Szabolcs jezsuita, Hölvényi György EP-képviselő, Siklósi Beatrix, a közmédia főszerkesztője és Marosi Géza operatőr az iraki keresztényeknél tett látogatásuk után most a kopt keresztényeknél jártak Egyiptomban. A november végi úton elkísérte őket Kveck Péter nagykövet is. Sajgó Szabolcs fotóiból, és azokhoz fűzött kommentárjaiból:
Pár napja keresett meg a lap, beszélgetést kérve, ami meg is történt. Közlésre az általam átnézett anyag került. A lap pedig a címben és a fölvezetésben ellátta az interjút a céljainak megfelelő hangsúlyokkal, szöveggel – ezekkel magam már csak az interneten és a lapban találkoztam…
Hölvényi György európai parlamenti képviselő, Böjte Csaba ferences és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetes, valamint a Duna World két munkatársa Irakba utazott, elsősorban keresztény közösségekhez, hogy tájékozódjon a segítségnyújtás lehetőségeiről. Mit lehet tenni, hogy a menekültek visszatérhessenek a közelmúltban az Iszlám Állam uralma alól felszabadult szülőföldjükre? Sajgó Szabolcs Facebook-bejegyzéseiből:
Advent harmadik vasárnapja előestéjén, ahogy a szürkület leszállt, egymás után gyúltak ki a rózsaszín gyertyák az európai templomokban, hirdetve hogy eljött az öröm vasárnapja.
Mi is az a Happy House vagy a Refugee English? Mekkora a kulturális különbség a közel-keleti, keleti és az európai fiatalok között? Tudtad, hogy az arab fiúk főznek és mosogatnak is, ha kell? Miért akar az iraki rendőr Észak-Finnországban letelepedni?
Napjaink népvándorlása és a menekültkrízis mind ez idáig nem tapasztalt kihívásokat támaszt Európa-szerte és Magyarországon. A magyar jezsuiták menekülteket segítő programot kezdtek el előkészíteni júliusban. Ennek alapján indítanak programokat és kezdeményeznek együttműködést a krízishelyzet enyhítésére. A program keretében különösen is feladatunknak látjuk a társadalmi konszenzust erősítő reflexiót és tudatosítást, a konkrét aktuális segítséget és a majdani valós integrációt segítő mentorprogramot.
A menekültkérdés, akárcsak hazánkban, az olasz politika, közélet és a hétköznapok központi témája is lett. A múlt péntek délután összecsapás tört ki a rendőrség és a tüntetők között, amikor 19 afrikait szállítottak egy kisbusszal egy Róma külterületén (Casal San Nicola) lévő egykori iskolába. Nálunk a szegedi eset figyelmeztet arra, hogy elszabadulhatnak az indulatok. Mit lehet tenni ez ellen?
Az internetadó-jelenséget távolabbról szemlélve tegyünk egy kísérletet arra, hogy megértsük mi és miért történt/történik.
Az Orbán-kormány módszeresen vegzálja a civileket – repítette a hírt világgá a sajtó; a magyar demokráciáért való aggódás akkora méreteket öltött, hogy nemrég már Barack Obama amerikai elnök is szükségét érezte rápirítani a jobboldali kabinetre.
Egy kis dél-angliai szálló tulajdonosai, a 74 éves Peter Bull és felesége, a 70 éves Hazelmary Bull 2008-ban megtagadták...
El a multikkal? Kié a magyar föld? Merre tovább, Európa? Többek között e kérdések köré rendeződött május 14-én...
A választásról való távolmaradás miatt a közjó és a közerkölcs híveinek kisebb a súlya a politikában, mint jelenléte a társadalomban. Tovább rontja a helyzetet, hogy a világtendenciával szemben Európában csökken a gyakorló keresztények száma – írja Surján László, a KDNP politikusa, aki 2004 óta európai parlamenti képviselő, 2012 januárjától az EP alelnöke.
Mitől férfi a férfi a 21. század elején? Mit tart férfiasnak a jelenkor társadalma, és hogyan foghatók meg leginkább a férfiszerepeket érintő változások? Milyen kihívások, ellentmondások, dilemmák merülnek fel, és egyáltalán mennyire indokolt problematikus fejlődésről beszélni? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések kerültek terítékre március 13-án a Férfi a 21. században – szerepek, problémák, kihívások című kerekasztal-beszélgetésen.
Bár „a politika túl komoly dolog ahhoz, hogy a politikusokra lehetne hagyni” (Charles De Gaulle), abban azért koránt sem vagyunk egységesek, hogy mégis hogyan „ne hagyjuk rájuk”. Még pontosabban, hogy hogyan ne tegyünk nagyobb terhet a politikusainkra, mint amennyit ez a szerep valójában jelent. A magunk érdekében!
A napokban jelent meg az ENSZ gyermekjogi bizottságának jelentése1, melyben igen kemény szavakkal illeti a katolikus egyházat a kiskorúakat érintő szexuális zaklatások, bűntények nyilvánosságra hozatalának ügyében. A bizottsági vélemény évekkel ezelőtt aktuális lehetett volna, de ma ez az értékelés ebben a formában már nem helytálló. Túlzó és leegyszerűsítő, érzelmeket generál konkrét ténymegállapítások nélkül.
A tavaly november 24. óta tartó, emberéleteket is követelő ukrajnai tüntetések, megmozdulások során a helyi egyházak komoly és meglehetősen bátor szerepet vállalnak fel.
