Alexandra és Miklós 1968-ban egymástól függetlenül beszervezett fiatalok. Az állambiztonság – ha már találkoztak – biztosítja számukra a szerelem külső kereteit, hogy lehallgathassa és megfigyelhesse őket. 50 év múltán Miklóst nem hagyja nyugodni, hogy akkor ez most összeesküvés volt, vagy szerelem. Nem mindegy.
1990-ben egy keletnémet társasházban legyőzték a szocializmust, aztán rögtön nekiestek a kapitalizmusnak is. Sok Márkát is találnak hozzá egy föld alatti raktárban, ami napokon belül elértéktelenedik. Szatírikus vígjáték rólunk.
Sándor nemrég megözvegyült, kamasz fia magatartászavaros. Balasetért felelős fiát vagy megvédi, vagy feladja. Szélsőséges morális dilemma – addig jó, amíg megúszom. Aztán egyszercsak itt ül mellettem.
Évtizedekkel a klasszikus táncházmozgalom után eljön az idő, hogy a könnyűzenészek számot adjanak, mit is kezdtek a városi népzene hagyományával. Táncházaktól a koncertekig keresi egymást a hegedűs meg a zongorista, hogy megszülethessen a kölcsönös keresés könnyűzenei lenyomata.
Ha szeretsz és meghalok, kapsz helyettem egy digitális avatart, aki úgy néz ki mint én és amit az MI hoz létre, hogy legyek neked. Bekapcsolod a telefont és beszélgethetsz velem. Én közben ott vagyok, vagy nem vagyok, ahol nem beszélhetek veled. Ki tudja, hogy kivel beszélsz, ha az MI-vel beszélsz?
Mintha a valamitől való félelmeink hoznák elő azt a valamit, amitől aztán majd félhetünk. Maria négygyeremekes családanya és a válást nem ő kezdeményezi. Élet az élet után?
Sanyi hatodmagával él egy huszonnyolc négyzetméteres lakásban. A kamera 12 éven keresztül követi a történeteit, miközben kirajzolódik a szegénység és a nyomor közötti vékonyka sáv. Talán belőle sem lesz hajléktalan.
József Attila zseni, Edit kezdő analitikus – ráadásul a kölcsönös érzelmek és csikicsukik belezavarnak a lélektani munkába. Mi van, ha a zseni külső és belső bajai is túl vannak a hétköznapin?
Bogi éneket tanul Budapesten, vidéki és Budapesten él, unokatestéréék gyerekeit bébiszittingeli. Az örökkön kicsi dolgok szorításában él ő is és mindenki körülötte. „Örökkön fájdalmas az ember.” JA
Bartók Béla 1936-os törökországi gyűjtőútját követjük végig, milyen mély, közös gyökerek kötik össze a magyar és a török népzenét. A zenei zarándoklatot két fiatal szemén keresztül járjuk be, miközben a Mester alakja és öröksége élő, személyes tapasztalattá válik – hidat építve múlt, jelen és jövő között.
A csöndes falu vidékére luxuskempinget hoznának a befektetők. Takumi és lánya Hana a tőszomszédságban laknak és nehezen viselik a hangtalanul csattogó állkapcsokat, amelyek felzabálnák körülöttük és bennük az erdőt, a tavat, a szarvasokat. Az van mindig kint, ami bent is.
Attilát 18-szor ítéték el, hat évet töltött börtönben – a drogoktól szabadulva kezd új életet, asztalosnak tanul és közben az életét igyekszik saját kezébe venni. Nem egyesélyes az ügy – van kinek drukkolnunk.
Három alkoholbeteg, szabadulóban a démonjaiktól. Tomi eltűnik és fennáll a veszélye, hogy visszaesik. Együttérzés, barátság és az a közeg, amit kelet-európainak mondhatnánk, és amit akárhol könnyen elönthet ismét a függés.
Egy bécsi általános iskola három éve – 25 gyerek, többségüknek nem anyanyelve az osztrák-német. Élnek ők ott 25-en, tanulnak, dolgoznak és még minden, ami ilyenkor megesik. Vidámabb, mint gondolnánk.
A fiú még nem lépett ki előző nyilvános kapcsolatából, a lány pedig a titkos szendedélyes kapcsolat magányában vár a sorára. Aztán a fiú meghal és ott marad a lány a titokkal, ami csak az övé, hogy a fiú már jó ideje őt szereti.
Szilágyi Áron háromszoros olimpiai bajnok kardvívó – öt év, száz forgatási nap, 600 filmezett óra, amit itt róla tudni lehetne – kérdés, hogy öt év alatt mit élhetek át abból, ami nem én vagyok. Vagy mi vagyunk?
Idős férfi és tinilány más-más okokból a társadalom peremén. Véd- és dacszövetségük ahhoz kell, hogy kimásszanak a periféria nyomorából mindenféle értelemben.
Török Zoltán a Hortobágyról is készített szép természetfilmet. Családjával évek óta Svédországban él és ott is elindítja néha a masináját – ami belekerül a képbe, az svéd is, meg emberi is, meg magyar is. Az övé, meg a miénk is.
