Irakban és Szíriában több különböző keresztény közösség, egyház él egymás mellett. Ha valaki végigmegy Damaszkusz ősi útján, az „Egyenes utcán”, azt látja, hogy három főpap is viseli az „Antiochia patriarchája” címet (és van rá két további igénylő Libanonban is).Irakban pedig legkevesebb 14 keresztény felekezet működik.
Mielőtt az Észak- Irakban előre nyomuló iszlamisták áldozatai lettek, csak igen kevesen tudtak a nyugati világban a jazidokról, akik egy ősi, titokzatos vallás hívei. A szomszédságukban élő iraki keresztények, akik szintén az iszlamisták áldozatai lettek, talán jobban ismertek, de mégis sokan esnek abba a tévedésbe, hogy úgy gondolják, ők az iszlámról tértek át a kereszténységre. Holott közösségeik a térségben három évszázaddal megelőzték Mohamed híveit.
Aki követi a híreket, hamar meggyőződhet róla, hogy a szíriai és az iraki keresztények aránytalanul nagy részben vették ki részüket országaik szenvedéseiből. Irakban 2003 (Az Egyesült Államok inváziójának kezdete. A szerk.) előtt másfél millió keresztény élt, a népesség 5%-a követte ezt a vallást. Számuk mára 400.000 alá esett. Mielőtt Szíria belesüllyedt a háborúba, 1,8 millió keresztény élt az országban, ami az összlakosság 10%-át tette ki. Közülük legkevesebb 500.000-en menekültek el.
Irakban és Szíriában több különböző keresztény közösség, egyház él egymás mellett. Ha valaki végigmegy Damaszkusz ősi útján, az „Egyenes utcán”, azt látja, hogy három főpap is viseli az „Antiochia patriarchája” címet (és van rá két további igénylő Libanonban is). Irakban pedig legkevesebb 14 keresztény felekezet működik. Néhányan közülük Rómával egyesültek, mások az ortodox egyházhoz tartoznak, és vannak olyan csoportok, amelyek egyikhez sem.
Hogy megértsük különbözőségük okát, vissza kell térnünk a kereszténység történelmében az 5. századhoz, amikor kísérletet tettek arra, hogy összeegyeztessék Jézus Krisztusisteni és emberi természetét, és a két természet egy személyben való egységét. A legtöbb keresztény számára a dolog 451-ben a kalcedoni zsinaton (ma Isztambul egy külvárosa), elintéződött, ahol kimondták Krisztus két természetének egy személyben való egységét „össze nem elegyítve (aszünkhütósz), változhatatlanul (atreptósz), meg nem osztva (adiairetósz) és szétválaszthatatlanul (akhórisztósz)”. De nem mindenki értett egyet ezzel. A nesztoriánus keresztények csoportja már a kalcedoni zsinat előtt elszakadt a fő iránytól, nyomatékosítva az ellentmondást az isteni és az emberi természet között. És magán a zsinaton is ellenkező véleményen volt egy nagy csoport, mondván, hogy a választott formula elbagatellizálja Krisztus személyének egységét.
A mai Irakban a legnagyobb felekezet a Káld Katolikusoké. Ők nesztoriánus gyökerekkel rendelkeznek, de 1672-ben egységre léptek Rómával. Az a csoport, amely visszautasította a Rómával való egységet, a Kelet Asszír Egyháza nevet viseli.
Szíriában a Görög Ortodox néven ismert egyház a legnagyobb. Ők azok a keresztények, akik elfogadják a kalcedoni zsinat döntését, és Oroszország (amellyel közeli kapcsolatokat létesítettek a 19. században), Görögország és más ortodox országok egyházaival vannak közösségben. Szíriában szintén jelentős egyház a Melkita Görög Katolikusoké, akik elfogadják a kalcedoni zsinatot, és (az 1700-as évek óta) az egységet Rómával. A Szír Ortodox Egyház tagadja Kalcedont, és ragaszkodik Krisztus egyedüli isteni természetéhez.
Az örmény egyház szintén jelen van Szíriában és Irakban is, hasonlóan Kalcedon-ellenes, de vannak örmények, akik katolikusok, mások pedig protestánsok.
Azoknak az embereknek, akik ilyen közelségben élnek a kereszténység korai, szenvedélyes éveivel, a teológiai különbségek túlságosan fontosak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják azokat. Ellenben felül tudnak emelkedni a hétköznapi szenvedéseken. Múlt év áprilisában az aleppói görög ortodox és szír ortodox püspököt elrabolták, és semmit sem tudni a sorsukról. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy ha vitáznak is Krisztus isteni és emberi természetéről, ez a vita valószínűleg baráti.
Fordította: Kóczián Mária
