A statisztika alapján a magyarok 10 százaléka bevallottan alkoholista. A hozzátartozókat is számításba véve az ország lakosságának csaknem egyharmada szenved az alkoholizmustól. A Szomjazom Alapítvány elnöke, Jakus Ottó atya régen maga is ivott. A szolgálatban tevékenykedők szinte mindannyian átszenvedték az alkoholizmus rabságát, és átélték a szabadulás élményét. Hosszú évek tapasztalata alapján 60 százalékos gyógyulási útmutatóval dolgoznak.
A Szív novemberi számában megjelent interjú szerkesztett, rövidített változatát közöljük.
A Szomjazom Alapítvány 1991-ben jött létre a Katolikus Alkoholistamentő Szolgálat (KASZ) támogatására. A KASZ (1985) Halász Endre atya nevéhez fűződik, aki a reformátusoknál már működő Iszákosmentő Missziónál szerzett tapasztalatokat. Munkája során kidolgozott egy szabadító lelkigyakorlatot is alkoholbetegek számára, melyhez nagy gyógyulás- és megtérésélmények kapcsolódnak.
Jakus Ottó 1998-ban került a szolgálatba, két évig tanult Halász Endre atya mellett, akinek halála után ő lett az alapítvány elnöke, illetve főpásztori megbízással a lelkészi feladatokat is átvette. 2011-től Fazekas György atyával együtt szolgálnak.
Jakus Ottó így értelmezi az alapítvány elnevezését: a „szomjazom”, Jézus szavára utal, aki ezt a kereszten mondta. Jelenti ez Isten irántunk való szeretetét, viszontszeretetünk és a szabadítás iránti szomjúságát. De jelentheti az emberi szomjúságot Jézus szeretetére, az emberek törődésére.A lélektan szerint a szeretetvágy oka koragyermekkori krízis, szeretetmegvonás vagy elutasítottság. ami jelen van az ember életében, és ha nem gyógyítják, az alkohol legális drogként kéznél van.
Az alkoholizmus gyógyíthatatlan betegség, a tünetmentesség feltétele a teljes absztinencia. Az egészségügyben függőségnek nevezik, a Szomjazom Alapítványban megkötözöttségként, rabságként fogják fel.. ”Mottónk: ’Az alkohol rabságából Jézus a szabadító.’ Mivel az alkoholproblémások bűntudata rendkívül nagy, egy haragvó Isten képe csak növelné a szorongásukat.” – mondja Jakus Ottó atya.
Az alkoholista először a tagadás időszakában van. Aztán valamilyen esemény hatására eljut odáig, hogy ezt nem tudja tovább folytatni. „Az alkoholizálás csúcspontja az emberi élet mélypontja. Vallom, hogy el kell jutni a mélypontra, hogy elkezdjünk felfele jönni.”
A szolgálatban tevékenykedők átszenvedték az alkoholizmus rabságát, átélték a szabadulást élményét, de természetesen önismereti, szakmai képzésben is részesülnek. A hozzájuk fordulókat együttérzéssel fogadják, nem várnak el tőlük semmit, még azt sem, hogy ne igyanak. A segítő beszélgetés során elmesélik saját történetüket, így elgondolkodhatnak például azon, hogy egy pap is ivott. Hívják őket önsegítő csoportjaikba és egyéb alkalmaikra. „Ha a sorstársi közösség megérinti, elkezd közéjük visszajárni, esetleg elmegy velük lelkigyakorlatra vagy zarándokolni, mert szomjúsága köztük enyhül. A szabadulás akkor válik teljessé, amikor megjön a kedve, hogy az üzenetet továbbadja.”
„Azt mondta, Ön is alkoholproblémásként talált rá a szolgálatra. Hogyan jutott el az a mélypontról mások hajthatatlan segítéséig?
1998. január 25-én, pálfordulás napján ittam utoljára. Családom tehetetlenül szemlélte mélyrepülésemet, szomjúságomat, ami nem az alkoholra, hanem elsősorban az elfogadottságra, szeretettségre irányult. És mivel ezt nem éltem meg mélyen sehol, egyházi körökben sem, az alkoholhoz nyúltam. Halász Endre atya hívott el a máriabesnyői szabadító lelkigyakorlatra. Odacsöppenve nagyon meglepett, hogy akikkel találkoztam, alapvetően alkoholproblémával küszködtek, mégis boldognak látszottak. Szégyenlősen, bűntudattal telten, mit sem tudva mentem közéjük. Az ő kedvességük, elfogadásuk, szeretetük emelt ki a szégyenből, bűntudatból. Szembesültem azzal, hogy nem én vagyok a világon az egyedüli problémás ember. Ez a szeretet, sorstársi közösség megváltoztatta az életemet, betöltötte a szomjúságomat. Jézusnak az én szeretetemre való szomjúsága és az én Jézus szeretetére való szomjúságom ott találkozott. Amikor ezt az élményt megéltem, megfogalmazódott bennem, hogy erről nem lehet hallgatni. Ha egymillió alkoholbeteg él ebben az országban, van kinek elmondani ezt az örömhírt.
Tehát a sorstársi közösségben tapasztalt elfogadottság-élmény a legmélyebbről fakadó gyógyítóerő?
Társadalmunkban alá-fölérendeltségi viszonyokban élünk, gondoljunk akár a főnök-beosztott, akár a szülő-gyermek viszonyra. Szerepeket kell játszanunk, sokszor megfelelési kényszer lesz úrrá rajtunk, hogy megtartsuk a pozíciónkat vagy a rólunk kialakított képet. A sorsközösségben megélt őszinteség a gyógyulás nagy lehetősége. Amíg az alkohol mámorában éltünk, az egész életünk hazugság volt. Az is, ahogy éltünk, az is, amit mondtunk. Sokszor már úgy hazudtunk, hogy mi magunk is elhittük. De valójában nem kell semmi mást tenni, mint kibújni a tagadásnak a nehéz érzéséből, és elmenni egy olyan közösségbe, ahol hasonló történetű emberek találkoznak. Ott enyhül a fájdalom, gyógyul a gyermekkori krízis, ami miatt a szeretethiány kialakult. /…/
Kiknek szeretne, illetve képes a szolgálat segíteni?
A „katolikus” kifejezést a szó eredeti értelmében, „egyetemes” jelentésében használjuk. Nem szempont sem a felekezeti hovatartozás, sőt a vallásosság ténye sem ahhoz, hogy valaki közénk tartozzon. Viszont a katolikus egyház eszközeit kínáljuk fel, hogy gyógyulásukban segítsük a rászorulókat. Számunkra Jézus a szabadító. Aki kevésbé tudja ezt a nézőpontot magáévá tenni, lehet, hogy az anonim alkoholistáknál találja meg a helyét. /…/”
Hová lehet fordulni?
A Gamma GT nevű önsegítő csoportok Budapesten négy helyen rendszeresen működnek. Győrben, Székesfehérvárott, Debrecenben és Mélykúton is vannak csoportok. Létrehoztak hozzátartozói csoportot is, ill. a házastársaknak lelki hétvégét.
Havonta közösségi szentmisét ünnepelnek, működik hitoktatás, tartanak régiós lelki napokat. Zarándoknapokat szerveznek tavasszal Makkosmáriára, a Fogolykiváltó Boldogasszony kegyhelyére, ősszel pedig Máriagyüdre.
Intézményi keretek: Budapest III. Kórház u. 37. Szent Erzsébet Karitász Szenvedélybetegsegítő Lelki Központ (Itt név és TAJ-kártya nélkül lehet bejelentkezni.)
A Szomjazom Alapítvány elérhetősége:
1035. Budapest, Kórház u. 37.
Tel.: 06-1-242-2330
www.kaszlelkikozpont.hu
Szerkesztő: Kóczián Mária
Fotó: http://www.blakross.fo/
