A nemrégiben tartott Utolsó vacsora konferencia jelentőségét az is mutatja, hogy számos visszajelzés érkezett a résztvevőktől. Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza igazgatója ebből is megoszt velünk néhányat.
Mi is az a NEK? A Párbeszéd Háza nemrég konferenciával is segített ráhangolódni a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra. Miért is lehet fontos az ilyen kongresszus? Ennek a budapestinek – ami az 52. lesz – a jelmondata:„Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Krisztus családjában a Názáreti utolsó vacsorájának helyettesíthetetlenül fontos szerepe van. Családi légkörben hogyan vallanak erről a különféle felekezetek, mit jelent számukra Krisztus irántuk való szeretetének legnagyobb látható jele? Ebben a kérdés- és gondolatkörben töltöttünk együtt vagy százharmincan egy napot.
Peter Neuner főelőadó gondolatai indították a napot Luther úrvacsorai tanítására fókuszálva. A nyugalmazott müncheni professzor, a nemzetközileg elismert Luther-kutató és katolikus teológus szerint ez a tanítás kihívás az ökumené számára ma is. Egy részlet a professzor előadásából:
„Az egyház szentségi látásmódja olyan ökumenikus esélyeket is magában rejt, amelyek még alig váltak valóra. Ez tette lehetővé a zsinat számára, hogy Jézus Krisztus egyházának a római katolikus egyházzal való kizárólagos azonosítását meghaladja. A közös keresztség, az Igében, Hitvallásban és szolgálatban való közösség által már most is létezik a keresztény egyházak között egy valóságos, ha nem is teljes közösség. Az egyházközösség több aspektust ölel föl. Én ez alkalommal a felekezetileg vegyes házasságot szeretném a maga egyháztani jelentőségében szemügyre venni.
A katolikus megértés szerint a házasság szentség, a keresztények között érvényesen kötött minden házasság szentségi. Ezért benne megvalósul az egyház, mert minden szentségi cselekményben megjelenik az egyház. A II. Vatikáni Zsinat a házasságot és a családot „családegyházként” írta le (Lumen gentium 11). Az egyház konkrétan megvalósul, amikor a házastársak hitüket egymásnak megvallják és abból élnek, ha mint szülők, „a gyermekek elfogadásában és felnevelésében a maguk adományát töltik be Isten népében”, és ha „szavaik és tetteik alapján gyermekeik számára a hit első hirdetői és mindegyiküket a maga hivatásában gondozzák.” (u.o.) A házasság mint családegyház annak szentségi értékeléséből fakad és független a házastársak felekezeti hovatartozásától. A katolikus tanítás szerint a felekezetileg vegyes házasság is szentségi házasság, benne az egyház – és nem az egyházszakadás – valósul meg.
Ám, ha az eucharisztikus közösség és az egyházközösség elválaszthatatlanul összetartoznak, ahogy azt katolikus oldalon erősen hangsúlyozzák, akkor a vegyes felekezetű házasság megköveteli a közösséget az Úr vacsorájában, hiszen benne megvalósul az egyház és az egyházhoz nélkülözhetetlen az Eucharisztia. A keresztényként megélt vegyes felekezetű házasságban mindkét házastárs lelki közösségbe kerül a társa egyházával, ezáltal az Úr vacsorájából való kizárás többé nem igazolható, meggyőződésem szerint.”
A konferencia résztvevői közül sokan visszajeleztek. Lássunk ezekből néhányat:
„Hallgatom a beszélgetéseket az Utolsó vacsoráról, az Eucharisztiáról, az Úrvacsoráról. Jó beszédek. Természetes, hogy ahány felekezet, annyiféle olvasat. Természetes, hogy ezen a retina-vizsgálaton kiderülnek az előző ötszáz (mit ötszáz, ezerötszáz) év lelki infarktusai, az érfalak (a lelki áteresztőképesség) repedései, s az összes korábbi betegség, meg a félrekezelések nyomai. Ezek csaknem mind gyógyíthatóak. De csak akkor látni esélyt a gyógyulásra, ha megvan a szándék, az akarat. Azoknak, akik még értik ezt a nyelvet…”
„Mit tartok fontosnak megjegyezni? Több teret a személyes hozzászólásnak, az egyháztörténetnek, a szakmai, speciálisabb részeknek és kevesebb általános lelki dumát. Ha valaki teljesen laikus, az nem ide jön, hanem kezdő hittanra. Több műhelymunkát várnék, pld. külön csak a katolikus, külön csak a protestáns szakértőkkel, délelőtt és délután is műhelyekkel, előre jelzést kérve regisztrációkor, ki melyik műhelybe megy majd… Ha valaki nem szakértő semelyikben, az olvasson Nők Lapját vagy Esti Hírlapot a kávéházban…”
“Azt emelném ki, hogy az imádság milyen sokat számított a konferencián. Ahogy a meghívott rabbi is mondta, jó látni, hogy ilyen szeretettel és tisztelettel tudunk keresztényként, különböző felekezetek képviselőiként megjelenni és a hitünk központi kérdéseiről beszélni. És egyébként az egész Eucharisztia iránti tiszteletemen, szeretetemen is sokat segített ez a nap, szóval tényleg köszönet a szervezőknek a nagyon igényes programért.”
„Örömmel láttuk, hogy sok fiatal vett részt az előadásokon.”
„Kitűnő volt a lebonyolítás, tartották az előre megírt időpontokat, kiváló volt a német-magyar fordítás.”
