Április 7-én a Párbeszéd Háza kongregációs kápolnájában szentmise keretében tett örökfogadalmat P. András Attila SJ és P. Vízi Elemér SJ.
A Provinciatalálkozó keretében évről évre a jezsuiták rátekintenek az elmúlt időszakra, amelyen P. Forrai Tamás tartományfőnök számolt be a közösség helyzetéről. Azt ezt követő együttlétet és ünnepi ebédet követi a hálaadó mise, amelyen nagy számban voltak jelen jezsuita atyák és testvérek valamint a jezsuita közösséghez tartozó világiak, munkatársak, barátok, ismerősök.
A két fogadalmazó tavaly fejezte be jezsuita képzését Írországban az ún. harmadik probációval, amelynek során újra elvégezték a Szent Ignác-i harmincnapos nagy lelkigyakorlatot, különböző papi szolgálatokat és szociális munkát is végeztek, valamint újra tüzetesen tanulmányozták a jezsuita alapiratokat, eljárásmódot. Mindez azért történik a jezsuita képzésben, hogy a lelküket „visszaszelídítsék” a sokféle gyakorlati munkából, feladat elvégzéséből, hogy arra tudjanak figyelni, ami igazán fontos: az Istenre. Ezért is hívják a harmadik próbaidőt „a szív iskolájának”.
P. Lukács János SJ homíliájában körüljárta az örökfogadalom jelentőségét, azt, hogy ez mennyiben jelenti a jezsuita elhívatás betetőzését, s mégis új kiindulópont. A noviciátus két éve után a jelöltek leteszik a szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmukat, de a Társaságba való hivatalos belépésre csak a harmadik probáció elvégzése után kerülhet sor. Régebben erre az eseményre azt a kifejezést használták, hogy most „kebelezi be” őket a Társaság: a fogadalmat tevők egészen a Társaság testének részei lesznek. Ez az, ami új ebben a mozzanatban. Fontos ebben a pillanatban, hogy legyen bennük hála azért, amit kaptak, hogy maguk is adni tudjanak majd a fiataloknak. Fontos, hogy úgy tanuljanak meg szolgálni, hogy ezt soha nem egyedül teszik, hogy mindent úgy tudjanak tenni, hogy az első helyen mindig az Úr legyen, az ő szeretete, szent akarata, és ezen keresztül, ezzel egyesülve tudjanak tenni mindent, amit csak tesznek, amibe belekezdenek. A harmadik próbaidőben, a szív iskolájában pont azt tanulják meg a jezsuiták, ami ilyenkor, a húsvéti időszakban különösen is aktuális: felismerni a föltámadt Jézust. Nincs olyan helye a világnak, ahol Ő hiányozna, csak az a kérdés, hogyan ismerjük Őt meg. Lukács János a napi evangéliumhoz kapcsolódva (Jn 20,11-18) Ferenc pápa szavaira is utalva elmondta, Mária Magdolna segít nekünk, hogy a feltámadás misztériumába be tudjunk lépni. És ez nem jelenti azt, hogy nem ismerjük a sírást, hiszen ez a szív érzékenységét is jelenti. Sok minden miatt sírhatunk, de az evangéliumban Mária Magdolna azért sír, mert az Úr nincs itt. Majd néhány pillanat múlva a háta mögött álló idegenben felismeri Őt. Melyek a szavak, amelyeket meg kell hallanunk, amelyeket ki kell mondanunk, addig, amíg a fölismerés megszületik, hogy itt van az Úr? Mária hírt tud vinni a tanítványoknak arról, hogy látta az Urat, és ez a jezsuiták egyetlen kincse is. A jezsuita „profizmusa” abban áll, hogy érzékeny legyen az Úr jelenlétére. Hogy szívből, meggyőződésből el tudja mondani: láttam az Urat. És hogy föl tudja kelteni másokban is az érdeklődést, a hitet, vagy legalább is a reménységet, utat tudjon mutatni, hogy ez lehetséges. András Attila és Vízi Elemér olyan útra készül, amelyen újabb és újabb küldetéseket fognak kapni, amelyek során a legfontosabb az lesz, hogy tudjanak az Úrról tanúságot tevő közösséget formálni. Arra vagyunk teremtve, hogy az Istent keressük, ő az, akiben a békességünket és az örömünket megtalálhatjuk –, miközben az élet akkor lehet hiteles, ha azon keresztek is vannak – anélkül, hogy azokat keresnénk.
A jezsuita hagyomány szerint a fogadalomtétel közvetlenül az Úrfelmutatás után történik, a szentmisét bemutató provinciális kezében tartott Eucharisztia előtt. András Attila és Vízi Elemér itt mondta el az esküt, amely fogadalmuk megerősítése és megújítása is volt egyben. A mise végén jelképesen rájuk terítették a fekete utazó köpenyt, amelyet régebben a jezsuita misszionáriusok viseltek.
P. Vízi Elemér SJ a Dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház igazgatójaként, P. András Attila pedig miskolci közösség elöljárójaként és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium iskolalelkészeként teljesíti jelenleg szolgálatát.
