Sacre Coeur nővérek “mennyországa” a pokoli erők tajtékzása közepett, Hildegard Gitzwiller RSCJ és társai, akik tanultak szelíd és alázatos szívű Mesterüktől.
Egy könyvbemutatóra kerül sor hamarosan, a Sacre Coeur nővérek kiadásában, második világháborús naplórészletekkel. Ajánljuk barátaink figyelmébe. A bemutató június 4-én, csütörtökön lesz 17.30-tól a Múzeum utca 19-ben. Részletek a könyvből:
“Egy olyan időszakban, melyet a legszörnyűbb borzalom jellemzett, a hozzájuk menekültek hatalmas jóságot és védelmet tapasztaltak meg. Az apácák hősiesen viselkedtek. A súlyos légitámadások időszakában megosztották velünk kevés táplálékukat, méghozzá úgy, hogy először mindig nekünk adtak enni, s maguk gyakran maradtak éhesek, ha az ételből nekik már nem jutott. A nővérek mélyen együtt éreztek velünk szörnyű helyzetünkben. Sosem próbáltak vallásunkban befolyásolni bennünket, sosem akartak áttéríteni bennünket a katolikus hitre. A náci hordák több hosszú éjszakán át próbáltak behatolni a kolostorba. Gutzwiller nővér hősiesen lépett fel velük szemben, és sikerült is távol tartania őket. A főnöknőhelyettes védelmezett minket és gondoskodott rólunk. A nővérek saját biztonságukat kockáztatták és életüket veszélyeztették, hogy nekünk segítsenek…” (17.o.)
“1944 márciusában Magyarországot megszállták a németek. Olyan időszak kezdődött, melyben volt lehetőség bizonyítani, tanúságot tenni. Megindultak a légitámadások. április 1-jén bezárták az iskolát, a noviciátus a zugligeti házba költözött. A bentlakók egy csoportja a Mikszáth téri épületben maradt, hogy ne kerüljenek ki a nővérek oltalmából. Éjszakáról éjszakára a pincében kellett menedéket keresniük. A főnöknő felhőtlen derűje mindenkit megfertőzött, bizalmat árasztott. Elkezdődött a szörnyűségek időszaka, a zsidóknak májustól sárga csillagot kellett viselniük. Eichmann Budapesten tombolt. XII. Piusz a nunciuson keresztül arra szólította fel a szerzeteseket és szerzetesnőket, hogy karolják fel az üldözötteket. Gutzwiller nővér napról napra újabb üldözött nőket és lányokat fogadott be, noha tudta, hogy ezzel a saját életét is kockáztatja. Az időszak a felebaráti szeretet nagy parancsának hősies teljesítését követelte meg. December 8-át, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepét, mint mindig, most is a gyerekekkel közösen ünnepelték meg. Énekelve vonultak végig az iskola épületén, még mielőtt megvirradt volna.
A Dicsőség alatt már lövedékek fütyülése hallatszott. A körmenetet nyugodtan folytatták, egészen le a kápolnába, ahol befejező énekként még felcsendült a Magnificat. Kint eközben elszabadult a pokol. A nővér csak ennyit mondott halkan: „Nos, ő tényleg mindent magára vett, mindent hordozott.” Szenteste a Vörös Hadsereg gyűrűje bezárult a város körül…” (31-32.o.)
“A ház keskeny katakombafolyosója a refektórium előtt kis előtérbe torkollik. Ez itt a házunk szíve. Itt, egy parányi kamrácskában, jelentéktelen szükségtabernákulumban lakik a mi jóságos Urunk. Belőle áradnak ki a kegyelem, a szeretet és az erő azon hullámai, melyek az egész Sophianumot átjárják. Minden reggel kihozzuk ezt a kis tabernákulumot, és egy egyszerű asztalra helyezzük az előtérben. Itt ünnepeljük a szent áldozatot. A földön térdelve vesszük magunkhoz azt a kenyeret, mely megerősít minket a következő nap küzdelmeire és nélkülözéseire. Ezután visszahúzódunk a pince helyiségeibe, a legjobb helyet átadjuk a gyerekeknek és a menekülteknek, akik mindenfelől érkeztek házunkba. Vannak órák, melyek a csendéi, ilyenkor nem beszélünk. Ez a szentségimádás ideje…” (32.o.)
“Miközben a számtalan újabb menekültet befogadtuk, mindig ez volt a legnagyobb gondunk: nincs elég óvóhelyünk! Egy magyar tábornok érkezik tisztjeivel: a József-folyosót foglalják el. Nagyon tisztességesek. Mindennap újabb bekerülni vágyók ostromolnak minket. Eddig minden alkalommal sikerült elkerülni, hogy legénységi alakulatok szálljanak meg minket.
A Sophianum a nunciatúra és a svájci követség védelme alatt . Ezek a menlevelek, védelmező iratok nagyon sokat segítettek nekünk a náci uralom idején. Háborús helyzetben azonban már semmilyen jogalapot nem lehet érvényre juttatni. A tábornok udvarias, és jelenléte megév minket a további betolakodóktól. A közvetlen közelünkben bombák és gránátok csapódnak be…” (34-35.o.)
A könyv a helyszínen megvásárolható. Részvételi szándékát kérjük jelezze előre az info@sophianumkft.hu címen.
