Idén lenne százéves Muzslay István jezsuita, akinek a nyolcvanas években nagy szerepe volt az Ómagyar Mária-siralom hazakerülésében. A magyar fiatalok legendás belgiumi patrónusa a flamand-vallon ellentétek közepette elérte, hogy az első magyar versemléket tartalmazó Leuveni kódex sok hányattatás után az Országos Széchényi Könyvtárba jusson. Berzai Péter, a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíróképzése hallgatójának írása.
Az Ómagyar Mária-siralom a legkorábban keletkezett magyar nyelvű versként az egyik legismertebb szövegemlékünk. A mű leírt szövege a XIII. században keletkezett Leuveni kódexben található, amelybe prédikációkat és azok vázlatait jegyezték le domonkosrendi teológusok.
Vizkelety András kutatásai szerint magyar szerzetesek is használták a kódexet, még annak XV. századi újrakötése előtt, tartalommutatót írtak a siralomhoz, s amint egy Szent Domonkosról szóló prédikáció is tanúsítja, annak szerzője a „mi Magyarországunk” (nostra Hungaria) szókapcsolatot használja. Az Ómagyar Mária-siralom keletkezési ideje bizonytalan, leírásának ideje a XIII. század utolsó évtizedére tehető, megfogalmazásának idejét pedig a század első felére teszik a nyelvészek.
Az első világháborúban elpusztított Leuveni Könyvtárért a békekötés után kártérítésre kötelezték a háborúban vesztes Németországot, s az így átadott könyvek egyike a fent említett 302 oldalas hártyakódex.
Az ebben rejlő nyelvemlékre még az átadás előtt, 1922-ben bukkant rá Georg Leidinger, a bajor Nemzeti Könyvtár akkori igazgatója, és értesítette a berlini Magyar Intézet igazgatóját, Gragger Róbertet, aki bizonyította, hogy tényleg magyar nyelvemlékről van szó. A kódexet a német állam Jacques Rosenthaltól vásárolta meg, az antikvárius pedig még 1910-ben jutott hozzá Olaszországban.
Alig két évtizeddel Leuvenbe kerülése után veszélybe került a kódex, melynek sorsa ismét a németektől függött, miután a Wehrmacht meg akarta semmisíteni az egyetemi könyvtárat. A tulajdonosok azonban feldolgozási céllal néhány kötetet elzártak egy fémszekrénybe, s a Leuveni kódex is így élte túl a könyvtár nagy részének pusztulását.
A nyelvemlék hazakerülésében nagy szerepe volt a belgiumi Leuvenben évtizedekig munkálkodó Muzslay István jezsuitának, aki 2007-ben ezen a napon, május 14-én hunyt el. Az atya az egyetem professzora és a mai Collegium Hungaricum jogelődjének igazgatója volt 1961-től 1983-as nyugdíjba vonulásáig.
A megbecsült tudós akkor is ott tanított, amikor 1968-ban a történelmileg fennálló nemzetiségi ellentétek miatt az egyetem flamand és vallon részre szakadt; utóbbi számára ez költözést is jelentett, s az új egyetemnek Louvain-la-Neuve adott otthont.
A szétválás során a könyvtári gyűjteményt a könyvtárosok szétosztották az egyetem két fele között, s a Leuveni kódexet a vallonoknak adták. Muzslay István, aki mindkét egyetemen tanított, tudott róla, hogy Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban vannak a flamand nyelvészek számára értékes kötetek, éveken át harcolt azért, hogy országok közti csere keretében a Leuveni kódex Magyarországra kerülhessen. Erőfeszítéseit 1982-re siker koronázta: ekkor kötötték meg azt a csereegyezményt, aminek következtében a legkorábbi versemlékünket tartalmazó kódex Magyarországra került, és ma is az OSZK-ban őrzik.
A szerző a Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia újságíró-képzésének hallgatója.
