„Egy ország energiastratégiája a 21. században nem szakmai kérdés: mai határozataink nemzedékek sorsáról döntenek. A döntés felelősségét nem engedhetjük át a politikusoknak. Kötelességünk, hogy tájékozódjunk, jogunk, hogy beleszóljunk az atomerőmű bővítéséről szóló vitába.” – fogalmazta meg a tervezett paksi bővítésről szóló vitanap hívószavait Lányi András, egyetemi docens, ökológus, számos civil szervezet alapítója és a magyarországi zöld mozgalom egyik központi alakja. Az ELTE Humánökológia Szak által szervezett fórumra Paks vobiscum? címmel 2013. december 13-án került sor a Párbeszéd Házában.
A rendezvényen Sólyom László volt köztársasági elnök mondott megnyitót, aki egyben a vitanap moderátora is volt. Az egész napos rendezvény előadói többek között etikai, társadalmi, közgazdasági és környezeti szempontból vizsgálták a Paksra tervezett óriásberuházás lehetséges hatásait, szükségességét. Az előadók érintették a felelősség és a nemzetbiztonság kérdéseit, de elhangzottak különböző közgazdasági elemzések is, melyek elsősorban a megtérülés lehetőségét vizsgálták és a kockázatokat mérlegelték. A záró előadásokban pedig megismerhettük a hazai zöld energiastratégiákat, amelyek Paks alternatívájaként szolgálhatnak egy fenntartható energiarendszerben – Fontos az alternatíva szó, mert az elképzelések atom nélküli, megújuló alapú energiagazdálkodást vázoltak fel. A nap végére kikristályosodott a már előre borítékolható üzenet: Magyarország nem vállalhatja egy jövőbeli paksi bővítés pénzügyi és környezeti kockázatait, a megújulókra támaszkodva energiapolitikánk újratervezése szükséges, sőt a 100%-ban megújuló alapú energiagazdálkodás is felmerült, mint kitűzendő cél.
Az állami döntéshozók, szakpolitikusok és szakemberek ezúttal csak az oldalvonalon túlról figyelhették a pályán zajló eseményeket. Lányi András indoklása szerint a fórum célja elsősorban az volt, hogy az emberek megismerjék a hazai zöldek álláspontját a paksi kérdéssel kapcsolatban, hiszen a bővítést támogatók – többek között a magyar kormány – véleménye felülreprezentált a médiában és a szakmai fórumokon. Ezzel a ténnyel nehéz vitatkozni, ami viszont a bővítéssel kapcsolatos kérdéseket illeti: vitára szükség van! Most, hogy a széles publikum megismerhette a „másik oldal” véleményét is, szükséges egy olyan felület, ahol valódi párbeszéd, vita valósulhat meg: a paksi bővítésről, a megújuló energiaforrásokról, a magyar energetika jelen problémáiról, jövőbeli kihívásairól és a minket körülvevő nemzetközi energetikai trendekről, azok hatásairól. Mert ez mind összefügg: a probléma leegyszerűsítése kiragadni a paksi bővítést, amikor az ország energiaimportja soha nem látott magasságokban van, mindeközben megújulók terén jelentős a lemaradásunk, már lassan nemcsak Nyugat-Európához, de a térségünkhöz képest is. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül a németországi energetikai fordulatot sem, mely sikere esetén valószínűleg európai energetikai fordulatot is jelent majd. Egyesek az internet elterjedését hozó távközlési forradalomhoz hasonló változást remélnek az energetika területén, ami alapjaiban változtatná meg energiarendszerünket (decentralizált termelés, fogyasztók és termelők egybefonódása, intelligens hálózatok, stb.).
A közös vita, párbeszéd előtt érdemes lehet végiggondolni, miért van az, hogy ma Magyarországon a megújuló energiaforrások alig jelennek meg a szakma fősodrában, szinte kizárólag a zöldek tematizálják ezt a területet. Valamint segíthet, ha az atomerőművek kockázatait és hátrányait igyekszünk az előnyökkel együtt a helyükön kezelni.
Bízom benne, hogy lesz folytatása a konferenciának, a párbeszédnek, s közelebb kerülhetünk egy mindenki által elfogadható, jövőbe mutató, fenntartható energiarendszerhez. Hiszen ennek megvalósítása, fejlesztése nem lehet parttalan társadalmi és politikai viták tárgya: egy közös minimum kialakítása mindannyiunk érdeke.
A konferenciáról részletesen itt olvashat.
A kép forrása.
Szerkesztő: Kóczián Mária