A Teremtésvédelmi Ökoműhely című sorozat során hat különböző témát dolgoznak majd fel a résztvevők a problémafelvetésektől indulva, a cselekvési lehetőségek közös összegyűjtésén át a tapasztalatcseréig. A program arra hívja meg a résztvevőket, hogy mérjék fel a saját közösségeik helyzetét, hozzáállását, már meglévő cselekvéseiket és a további lehetőségeket. Arra szeretne inspirálni, hogy a résztvevők igyekezzenek maguk is változásokat, változtatásokat kezdeményezni saját közösségeikben, osszák meg a megszerzett tapasztalataikat, kérdéseiket a csoport többi tagjával is.
Az első alkalommal a teremtés iránti keresztény felelősség fontossága volt fókuszban. Az este moderátorai arról kérdezték a csoport tagjait, hogy szerintük mi az, ami miatt mi, keresztények különleges és fontos pozícióból tudunk a teremtésvédelemmel foglalkozni.
Volt, aki azt emelte ki, hogy az egyház tagjai nem határolódhatnak el a világ problémáitól, az ember bolygóra gyakorolt hatásával, és a teremtett világunk állapotával mindannyiunknak dolga van. Hitelességi kérdés is, hogy reagáljunk a kihívásokra, és hogy ezt hogyan tesszük meg. A globális ökológiai válság mögött erkölcsi válság is rejlik, amelyre az egyház tagjainak szintén reagálniuk kell. A teremtés védelmére jobban odafigyelve megélhetjük a mértékletesség erényét, annak ellenére is, hogy a világ a korlátlanság lehetőségével kecsegtet mindannyiunkat. Keresztény emberként a mai klímaszorongó világban nagy kegyelem, hogy bízhatunk, hogy reménnyel eltelve nézhetünk szembe a környezeti és társadalmi kihívásokkal, ezáltal erőt meríthetünk a tényleges cselekvéshez is. Van, aki úgy fogalmazott, evidencia, hogy ezzel a kérdéssel nekünk dolgunk van. És valóban, hiszen erre meg vagyunk hívva: a hitünk mélyéből, Krisztus példájából fakad, hogy felelősséggel tartozunk a világért.
Azt már a program csoportvezetői emelték ki, hogy mindezek mellett abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy nem kell egyedül cselekednünk. Hitünket közösségben éljük meg (vagy legalábbis kellene megélnünk), közösségben a Teremtővel és közösségben embertársainkkal. Annak ellenére, hogy a mai társadalmunkban egyre jellemzőbb az atomizáltság, a valódi, működő közösségek hiánya, keresztényként még fellelhetjük magunk körül a funkcionáló, szorosabb vagy lazább közösségeket. Ezek pedig teremtésvédelmi szempontból is lényeges terei és gócpontjai lehetnek a cselekvésnek. Hiszen helyben, közösségben másokkal sokkal motiválóbb, könnyebb új utakat keresni, megvalósítani ökologikusabb életvezetési megoldásokat, mint egyedül, egy-egy háztartásban. A helyi közösségek a saját környezetükben felmerülő kihívásokra gyorsabban, organikusabban tudnak válaszokat adni, mint ha például a társadalom felsőbb szintjeitől (például politikai vagy gazdasági szereplőktől) várnák el azokat. Az Ökoműhely első alkalmán ezeknek a közösségi cselekvéseknek a lehetőségeit járták körül a résztvevők.
Szó volt arról, hogyan érdemes nekiindulni, hogy a saját közösségeinkben a teremtésvédelemre fogékony társakat találjunk, mik lehetnek az első lépések, amelyeket érdemes lehet megtenni. A résztvevők ötletei, gondolatai közül álljon itt néhány: informális és akár szervezettebb beszélgetéssel térképezzük fel, kit mennyire érintett már meg a téma, miket lát ő maga problémának. A közösségünk tagjai mire keresnek máris válaszokat, alternatívákat? Mi az, amihez valaki már ért közöttünk, amiben valakinek már gyakorlata van? Érdemes felmérni a már meglévő, hagyományosan működő (esetleg nem is tudatosan) teremtésbarát gyakorlatokat, tudatosítani, hogy azok fontosak, ápolandók, megőrzendők. Vagy bátran és nyitottan próbáljunk ki új, egyszerűen bevezethető változtatásokat, amelyek gyorsan sikerre vezethetnek (például palackozott víz helyett kancsókban biztosítsunk csapvizet a rendezvényeinken, munkaállomásainkon). Figyeljünk a felmerülő kifogásokra, és az új megoldandó helyzetekre is legyünk készek megoldásokkal. A résztvevők kiemelték a reflexió, a helyzetértékelés fontosságát, és azt, hogy a lelkiségi alkalmakon is szenteljünk időt a teremtés dicséretének.
Az alkalmak során a lehetséges cselekvési célokról is beszélgetett a csoport. A szemléletformálás, az informálás különböző lehetséges módszereiről esett sok szó, felmerültek konkrét ötletek: pl. a filmvetítés, előadások, kiállítások szervezése, csatlakozás nemzetközi akciónapokhoz tematikus programokkal stb. Bekapcsolódhatunk világi kezdeményezésekbe is saját csoportokkal (pl. szemétszedési akciók, zöld közlekedési kampányok, háztartás-zöldítő csoportok és versenyek). Az általános szemléletformálás mellett a lelkiségi fókuszról is szó volt, hiszen a hitéletünkhöz szorosan kapcsolódva is elmélkedhetünk, elmélyülhetünk a teremtés védelméről szóló tanításokban, imádkozhatunk közösen, szervezhetünk lelki napot például sok más lehetőség mellett. Fontosnak tartották a résztvevők azt is megemlíteni, hogy tudatosan erősítsük a természettel való kapcsolatunkat, ismerjük meg szűkebb és tágabb környezetünket, a velünk élő más teremtményeket is. Hiszen, ha közelebb kerülünk a teremtett világ matériájához, amelytől mai életmódunk miatt eltávolodtunk, akkor magától értetődőbb lesz számunkra, mennyi hálára és dicsőítésre okot adó, megőrizni és gondozni való van a világunkban, amelyekért felelősséggel tartozunk.
A sorozat további alkalmain különböző gyakorlatias témákat fognak a résztvevők hónapról hónapra körüljárni. Hogyan tudunk közösségeinkben mind a környezet mind saját magunk számára egészségesebb ételeket fogyasztani? Mit tehetünk, hogy mértékletesebben és igazságosabban bánjunk az erőforrásainkkal? Hogyan lehet méltányosabb a gazdaság? Hogyan tudunk közösségi megoldásokkal kevesebb hulladékot termelni, kevesebbet fogyasztani mégis jól élni? És mindezekhez kapcsolódóan arról is esik még szó, hogy miként tudunk a lakóhelyünket érintő kérdésekben társadalmi szereplőként hatékonyan szerepet vállalni, valamint még jobban elmélyülünk a teremtésvédelem keresztényi jelentőségében is.