Mitől férfi a férfi a 21. század elején? Mit tart férfiasnak a jelenkor társadalma, és hogyan foghatók meg leginkább a férfiszerepeket érintő változások? Milyen kihívások, ellentmondások, dilemmák merülnek fel, és egyáltalán mennyire indokolt problematikus fejlődésről beszélni? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések kerültek terítékre március 13-án a Férfi a 21. században – szerepek, problémák, kihívások című kerekasztal-beszélgetésen.
A programot a ReNaissance Tanulmányi Ház szervezésében, a Carpe Viam! (Járd az utad!) című beszélgetéssorozat kilencedik alkalmaként rendezték meg a Párbeszéd Házában. Az est meghívottai dr. Vekerdy Tamás pszichológus, író, dr. Varga Pál pszichiáter, családterapeuta és dr. Spéder Zsolt szociológus, demográfus voltak.
A szakértők tapasztalatának, szemléletmódjának különbözősége elősegítette a kérdéskör árnyalt, sokoldalú megragadását. Vekerdy Tamás széles ívű kultúrtörténeti kitekintéssel fűszerezte átfogó tapasztalati tudásra épülő meglátásait; Spéder Zsolt elgondolkodtató statisztikák segítségével nyújtott látleletet a férfiszerepek általános megítéléséről, a férfiakkal kapcsolatos elvárásokról; Varga Pál több évtizedes párterápiás gyakorlatára alapozta véleményét, rámutatva az egyes esetek egyediségére, és az általánosítás veszélyeire. A szakmai tapasztalat mellett néhol a személyes élmény és élettapasztalat került előtérbe, még hitelesebbé téve, a hallgatósághoz közelebb hozva a tárgyalt kérdéseket.
Mitől férfi a férfi? A kézenfekvő biológiai definíció ellenére a válasz összetettebb, hiszen a férfi-női szerepek társadalmi és kulturális meghatározottságuk folytán korántsem állandóak. Ahogy a görög mitológia androgünjében a férfi és nő elválaszthatatlan egészet alkot, a férfias és nőies jellemvonások ma sem különíthetőek el mindig egyértelműen, akár ugyanazon személyben egyidejűleg jelen lehetnek.
A beszélgetés a férfilét Karinthy-féle definíciójából indult ki, a férfit a nővel való viszonyában meghatározva („Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”) Valóban, a férfiszerepek fejlődése a megváltozott női szerepek összefüggésében értelmezhető leginkább. Bár a hagyományos munkamegosztás a családfenntartás, a háztartás vagy a gyermeknevelés terén mára már egyértelműen megkérdőjeleződött és sok esetben átrendeződött, a férfiszerepekkel kapcsolatos társadalmi elvárások még gyakran ellentmondásosak, bizonytalanságot és dilemmákat szülhetnek. Ahogy a felmérésekből kiderül, míg sokak számára rokonszenves, ha egy férfi zöldséget hámoz vagy pelenkát cserél, sokkal kevesebben érzik ugyanezen tevékenységeket férfiasnak. A társadalom által gyakran megfogalmazott elvárások között egyaránt szerepel, hogy a férfi a család anyagi megélhetését biztosítsa, és hogy a gyermekekre sok időt szánó, gyöngéd és gondos apa legyen. Nem egyszerűsítik a dolgokat olyan, a férfiakat és nőket egyaránt érintő társadalmi jelenségek sem, mint az egyre inkább kitolódó fiatal felnőttkor, mint új, számos kihívást jelentő életszakasz, vagy az életúttal kapcsolatos döntések és lehetőségek korábban elképzelhetetlen mennyiségű variációja, melyek során az előző generációk életpályája már gyakran nem jelent biztonságot adó, hasznosítható példát.
A mindkét nem képviselőit szép számban felvonultató közönség megtöltötte a Párbeszéd Háza nagytermét ezen a csütörtök estén, ami megerősítette, hogy a szervezőknek sikerült egy érvényes és időszerű, férfiakat és nőket egyaránt mélyen érintő témát választani. A közönség fogékonyságát tükrözték a beszélgetés második felében a hallgatóság részéről megfogalmazott kérdések is, melyek elsősorban arra irányultak, hogy mennyire jogos a férfit a nővel való viszonyában meghatározni, és mi a helyzet az egyedülálló, vagy akár a párkapcsolatról és a házasságról vallásos elhivatottságból lemondó férfiakkal.
A kétórás beszélgetés természetesen nem adott végérvényes, megnyugtató válaszokat a férfiszerepekkel kapcsolatos kérdésekre és dilemmákra. De nem is ez volt a cél, és a téma összetettségét tekintve ez nem is lett volna hiteles. A beszélgetés sokkal inkább felvillantott gondolatok, történetek, tapasztalatok és újabb felmerülő kérdések színes mozaikja volt, aminek célja, hogy az elhangzottak továbbgondolására indítson, és hozzájáruljon a témával kapcsolatos érzékenység elmélyítéséhez. Az eszmecserét követő visszajelzések alapján úgy tűnik, ez sikerült is.
A nyitóképet Czope Anna készítette.
Szerkesztő: Kóczián Mária
