Amikor a július-augusztusi dupla számot (Jézus bevállalta) a szerkesztőség összeállította, még nem tudhatták, hogy a horvát labdarúgó válogatott ezüstérmet szerez a vb-n, és nem tudhatták, hogy milyen sok magyarból tör elő a horvát-szurkoló. 800 éves együttélés után a XX. század sok szempontból nehéz időszak volt a horvát-magyar szomszédságban. Most mégis örülni tudunk a sikerüknek! A horvátok bevállalták a bátor focit, mi, magyarok pedig bevállaljuk az érzéseinket! Tomcsányi László Keserédes együttélés című, a horvát-magyar kapcsolatok történetéről, a horvát-magyar kiegyezés 150 éves évfordulója kapcsán írt cikkéből idézünk:
„Az első világháborút követően létrejött a Szerb–Horvát– Szlovén Királyság, mely 1929-ben átalakult, és felvette a Jugoszlávia nevet. A második világháborúban rövid idő alatt a fasizmus bábállama lett, és a harcok után nehéz időszak köszöntött rá Josip Broz Tito elnök uralma alatt. Az 1991-es jugoszláv felbomlást követően kikiáltották a független Horvátországot, de még közel öt évig dúlt a délszláv háború a térségben. A NATO közbelépésének köszönhetően sikerült lezárni a harcokat, és rendezni a vitás területi kérdéseket. Horvátország rövid időn belül csatlakozott a NATO-hoz, és 2013. július 1-jén belépett az Európai Unióba is.
A függetlenséghez vezető út tehát hosszú volt, így érthető, hogy jelenünkre is nagy hatással van közel nyolcszáz éves közös történelmi múltunk. Ennek ismeretében érdemes megfogadni Ivan Aralica horvát író és politikus gondolatát, amelyet 1989-ben fogalmazott meg: „A szomszédság a magyarok és a horvátok számára is viszályt és egyetértést egyaránt hozott, de akár viszályban, akár egyetértésben az összefonódás tagadhatatlan. Az állandó szembenállás mítoszát építeni hazug és eszelős cselekedet lenne, de a történelmi összefonódásra alapozni a mai együttélést bölcs és hasznos.”
A teljes cikk A Szív július-augusztusi számában olvasható, amely kapható az újságárusoknál, ill. megrendelhető, előfizethető – online formában is – a Jezsuita Kiadó oldalán.
