Hétköznapi szolidaritás és reflexió

A Jezsuita Menekültszolgálat első évéről

A napokban a Párbeszéd Háza vendége volt Michel Croc, a franciaországi jezsuita menekültszolgálat vezetője és felesége – a téma aktuális, mindannyiunkat érint. A hazai Jezsuita Menekültszolgálat szervezését éppen egy éve kezdték meg a jezsuiták és barátaik. Forrai Tamás atyát a szolgálat első évéről és a tervekről kérdeztünk.

Melyek voltak a legfontosabb projektjeitek, melyek a legnagyobb tapasztaltatok?

Az első év spontán, humanitárius szolgálatok sorát hozta. Önkénteseink a hétköznapi, első beilleszkedésben segítettek a fóti fiatalkorúak táborában és a bicskei szálláson. Bekapcsolódtunk a magyar nyelv oktatásába és ezzel együtt kerestük a tágabb integrációs utakat is.

Az év tapasztalata számunkra a hétköznapi szolidaritás ereje és a reflexió szükségessége: az ignáci megkülönböztetés szép útja volt. Ezt közösen tanultuk, hiszen ezen a gyorsan változó válságterületen nem is lehet másképpen. Megértettük, hogy a válság sokkal mélyebb és összetettebb, globálisabb és strukturálisabb, mint gondoltuk. És azt, hogy ez mégis elsősorban rólunk szól: a mi hazánk és Európánk jelenéről és jövőjéről, kiengeszteletlen történelmi sebeiről és a jövőt fenyegető értékvesztésérésől.

Kik a JMSZ munkatársai, hogyan alakul a gárda?

Alapvető döntésünk volt, hogy nem építünk fenntarthatatlan struktúrákat, hanem önkéntes barátainkat hívjuk meg és kísérjük e misszióban is. Jelenleg két félállású szakember segíti a direkt szociális illetve az inkább pedagógiai feladatokat. Az ő munkájukat támogatja ebben a félévben egy részállású gyakornok is.

Rengeteg a munka, hogyan lehet megbirkózni vele?

A ránk tornyosuló feladatokhoz képest megtapasztalt korlátaink egyértelmű követelményeket állítanak elénk:

Mit terveztek a jövőben?

A JMSZ missziója a befogadott menekültek segítése az együttélés elősegítésére, különösképpen is az integrációs programokkal. Hisszük, hogy a menekültszolgálatban építhető az önkéntesség kultúrája, és a személyes tapasztalatok útján csökkenthetők félelmeink. Az első év sok spontánul fejlődő szolgálatát az induló második évben jobban fókuszáltuk:

Szerkesztő: Kóczián Mária
Fotó: http://jmsz.hu