Nagyböjti és húsvéti gondolatainkhoz egy ősi történet üzenetét társítja ezekben a hetekben Hollywood, amelyben benne a kérdés: mi vált meg bennünket az értéktelen vagy nyomorúságos élettől, az értelmetlen szenvedéstől?
A jellegzetes sorsmese mélyen beágyazva él kultúránkban. Nyelvünkön Hamupepejke, Hamupipilyke alakban is ismeretes. A Hamupipőke-motívum (a harmadik királyfi/szegénylegény/pásztorfiú…) 23 teljes változata ismert magyar nyelvterületen. Egész Európában föllelhetők különféle formában. A típus első nyomát egy egyiptomi papiruszon olvashatjuk (Kr. e. XV. sz.). De az ókori görögök, rómaiak, kínaiak, perzsák vagy az észak-amerikai őslakosok is ismerték ezt a mesetípust. A mesének legalább 400 változata kering a világban.
Hamupipőke népmeséje a Grimm-testvérek gyűjtése révén vált különösen is ismertté. Sok képzőművészeti, színházi, filmes, zenei földolgozása született. Az 1950-es rajzfilmfeldolgozás a legismertebb Disney-mesék egyike lett. Most híres színészekkel kosztümös feldolgozásban készült el, februárban nagy sikerrel mutatták be a berlini filmfesztiválon, március közepétől pedig már magyar szinkronnal is látható a hazai mozikban. A Miskolci Balett a Miskolci Nemzeti Színházban a mese két változatát is bemutatta tavaly szeptemberben Szergej Prokofjev “kubista” zenéjével. Az egyik változat gyerekeknek szól a klasszikus balett nyelvén, a másik a felnőtteknek mai táncnyelven.
A mese különféle elemzéseivel az aktualitások mentén az írott és digitális médiumok vagy egyetemi műhelyek szívesen és rendszeresen foglalkoznak. Sigmund Freud 1913-ban megjelent tanulmánya új dimenzióba helyezte a mese értelmezését. Freudnak a mese iránti érdeklődését erősítette, amint erről egyik levelében írt Ferenczinek, hogy neki is három lánya volt.
Hasznos lehet reflektálni arra, hogy a Hamupipőke egyes feldolgozásai hová teszik a hangsúlyt. Az 1950-es Disney-film nagyon szerethető története sok énekkel, poénnal, sok mindent leegyszerűsítve az “álmodj és bízz”, “az álmok valóra válnak” üzenet szuggesztív átadására törekedett. Az új Disney-film a bátorság és a kedvesség erényeit tekinti megváltást hozó erényeknek. A miskolci feldolgozásban a szabadulás felé vezető úton hangsúly van a vezeklésen.
Az eredeti Grimm-mesén sok generáció nőtt föl az 1812-es első és az átdolgozott 1819-es megjelenése óta. A Grimm-mese fókuszát a haldokló édesanya utolsó szavai adják a mese elején: “…el kell búcsúznom tőled, nem vigyázhatok rád, nem oltalmazhatlak tovább. Magam helyett itt hagyok neked egy jó tanácsot: légy mindig jó és jámbor, akkor mindig jóra fog fordulni a sorsod, és boldog lesz az életed.” Az édesanya ígérete a mese végén teljesül: mindig jó és jámbor lánya sorsa jóra fordul, királyné lesz belőle és holtáig boldogan él királyi urával.
Az új hollywoodi filmet igen érdekesen elemzi Robert Barron atya. A filmbe nem szűrődik be a mai ideológiai harc, mondja, a képek egyszerűen és pontosan hozzák a régi történetet, aminek keresztény karaktere van. Mélyen keresztény allegóriát lát benne, a szabadító, a megváltó krisztusi szeretet erős újramondását. Hamupipőke eredeti szépségét a kihűlt tűz hamva eltakarja, a bűn szolgaságba veti. Ebből szabadítja ki a királyfi, innen emeli magához s veszi feleségül, amint a Magasságbeli Egyszülöttje magához emeli a hozzá térőket s lesz isteni Jegyese egyházának. A szent házasságban csodálatos csere valósul meg: elveszi mennyasszonya dicstelenségét, a bűnök következményeit és adja cserébe saját isteni életét. A film legvégén az induló Hamupipőke visszafordul még gonosz mostohája felé, hogy annyit mondjon: Megbocsátok neked…
Mi vált meg bennünket az értéktelen vagy nyomorúságos élettől, az értelmetlen szenvedéstől? Az álom és kitartásunk az álomban? A magunkban bízás? A becsületes élet, a tisztességhez való feltétlen hűség, a rosszra is jóval való válasz? Az ember nem Münchausen báró, nem tudja magát kiemelni a mocsárból, az örvénylő káoszból, a halál sötét völgyéből. A szeretet vált meg, ahogy Jan Twardowski írja a megváltott c. versében:
Akit szeretnek megváltott lesz
bár nem értjük ezt azért még szeretünk
és néha úgy elképedünk
mintha a hold lemeztelenedne hirtelen
Akit szeretnek megváltott lesz
Tévelyegtél hányszor de szeretett valaki
várt az ablakban üvegén maradt a pára
vétkeztél de hányszor – és meggyógyított a könny
a szerelem ha végre sír már tiszta
és elfordul mint a bátortalan oroszlán
Hozzátartozód ha nincs az Úr maga ölel
Elmondja majd öregkorodban a bölcs csiga
hogy tomboló vén őrült a kétségbeesés
időn túl már az idő
szavakon túl a szó
mindjárt fejbe ver a csillag túl az ablakon
akit szeretnek megváltott lesz
A kis szeretet kis megváltásra képes, a nagy szeretet többre. A feltétel nélküli, végtelen szeretetből fakad végtelen megváltás az ember számára. A Krisztusban megtestesült isteni irgalom végigjárta szeretetlenségünk, földi poklaink bugyrait az istálló nyomorától a szégyenfára kiszegeztetés kínhaláláig. És a közben minden rezdülését leső ellenei sem találnak benne cáfolatot a római százados kijelentésére: ez az ember valóban Isten Fia volt. Semmilyen kín és rá támadó gyűlölet nem kergette a szeretetlenség, a csüggedés, a föladás zsákutcáiba. Minden gyalázat és tisztátalanság közepette Isten tiszta, kimeríthetetlen szeretete ragyog ránk belőle utolsó leheletéig: Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek. És föltámadását részéről nem követi megtorlás, bosszú, nincs rövid távú igazságszolgáltatás sem. Csak megzavarodott ellenségeinek irracionális, fokozódó gyűlölete, amit ma is tapasztalunk a világban. Tehetik, mert Isten nem évtizedek, nem emberöltők, hanem az örökkévalóság távlatában méri igazságát, a szeretet igazságát: Nem a bűnös halálát kívánom, hanem a megtérését, hogy éljen.
Ádámnak tett ígéretét kétezer éve beváltotta a teremtő és újjáteremtő Jóság. Bármennyi sötétséget látunk tombolni földünkön, reálisak maradhatnunk, láthatjuk, megtapasztalhatjuk a hitben a halált legyőző Élet, az ebben a világban “gyenge” Isten megváltó, végtelen szeretetét.
A föltámadott Mester elvehetetlen békéjét és örömét kívánom a Párbeszéd Háza és a magyar jezsuiták valamennyi barátjának, ismerősének – minden bennünk élő Hamupipőkének.
Szerkesztő: Kóczián Mária
