A fiatal fotós, Hölvényi Kristóf, 2015 szeptemberében a Keleti pályaudvarról Zsámbékig gyalog, aztán az osztrák határig buszon kísérte és fényképezte a menekülteket, jelenleg Bejrútban van, és fotókat készít a mártírhalált halt jezsuitáról, Frans van der Lugtról elnevezett oktatási központban is, amelyet a jezsuiták támogatnak, s ahol muszlim és keresztény; libanoni, iraki és szíriai gyerekekkel foglalkoznak.
Kinek a megbízásából, mióta vagy Bejrútban? Mi az utazásod célja?
A JRS MENA szervezetnél (Jesuit Refugee Service, Middle East and North Africa) jelentkeztem mint önkéntes. Ez az iroda Beirútban van. November óta vagyok itt és előreláthatólag április végéig maradok. Az ittlétemnek két fő célja van. Az egyik, hogy megtanuljak rendesen arabul (2015-ben végeztem arab szakon, így az alapok már megvannak). A másik, hogy folytassam a mostani menekültválságot dokumentáló projektemet. 2015-16-ban főként Európában fotóztam a menekülteket, most viszont szerettem volna megtapasztalni milyen a helyzetük a Közel-Keleten. A JRS-en belül az a feladatom, hogy bemutassam a régióban végzett munkájukat, képi anyagot készítsek róla.
A közel-keleti válság és az „exodus” figyelmed középpontjában állnak. Mit jelent számodra személyesen ez a probléma- és kérdéskör? Miért pont ez a témád?
A témaválasztást nagyban befolyásolta az, hogy arab szakon végeztem. Mindig azt szerettem volna, hogy a fotózást ötvözni tudjam az egyetemen tanultakkal. Nem gondoltam volna, hogy ezt a munkát pont Budapesten, a Keleti pályaudvaron kezdhetem el és nem kell hozzá messze elutaznom. Magyarországon és Európában is folyamatosan az iszlám, az “arabok”, a Közel Kelet van a központban, mindenki erről beszél. Az átlagembernek viszont semmilyen tényleges információja, személyes kapcsolata nincsen a térséggel, illetve a most érkező menekültekkel. Képeimmel a két kultúra között szeretnék valamiféle hidat alkotni.
Hogyan kerültél kapcsolatba a JRS-sel? Hogyan látod a jezsuitáknak ezt a szolgálatát? Az, hogy kapcsolatba kerültél velük, befolyásolta a tevékenységedet, hatással volt rá?
Teljesen véletlenül kerültem kapcsolatba velük. 2015-ben a Keleti pályaudvaron fotóztam az ott ragadt menekülteket, és ebből a phoo.hu oldalon megjelent egy hosszabb fotóriportom. Ezt Facebookon is megosztottam, ahol egy ismerősöm elküldte a linket a JRS nemzetközi irodájába. Megkérdezték, hogy használhatják-e a képeket, illetve küldenék-e még a későbbiekben. Aztán nem sokkal ezután a magyar jezsuiták is megnyitották Budapesten a Jezsuita Menekültszolgálat irodáját és kérték, hogy fotózzak nekik. Nagyon jó együttműködés alakult ki köztünk, ennek révén sikerült kijutnom Bejrútba.
Milyen tapasztalataid vannak a Frans van der Lugt Oktatási Központtal? Milyen a tanárok, diákok hangulata?
A központ nagyon pozitív benyomást tett rám. Családlátogatásaim során azt tapasztaltam, hogy nagyon jó a híre. Az ide járó gyerekek rendes állami iskolába is járnak, ahol nem ritka a pofon és a megalázás. A szülők főleg azt emelték ki, érzik, hogy a gyereküket emberszámba veszik itt, és odafigyelnek rájuk. Ezt a látottak alapján én is csak megerősíteni tudom.
Fotó: Hölvényi Kristóf
