A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.
A hét képe: Till Zoltán: Valami mozog a felszín alatt (2018, 80×80, Olaj-Vászon)
“Képemen egy sűrű erdőrészlet jelenik meg, ködös, titokzatos fényviszonyoknál. Ezek az erdőségek az elvárosiasodó és beépülő világban egyre inkább oázissá válnak. Bennük megannyi élőlény otthona, ami már csak ezekben a zöld “szigetekben” megtalálhatóak, életterük fogyatkozik, távol a civilizációtól, ez egy másik világ kezdete.
Számomra ebből a rengetegből egy szarvasbogár képe emelkedik ki, amely az összes erdei élőlény közül a legnemesebbnek tűnik. Kicsi és mégis robosztus felépítésű, elveszve a lombokban, különleges és egyedi élőlény összetéveszthetetlen karakterrel, jellegzetes formája megihleti a képzeletet. Számomra a tudatosságot, a lélek legbelső magját jelképezi, a jót és igazat, a teljességgel való kapcsolatot ill. közeledést hozzá.
A bogár részben áttetsző teste erősíti az eltűnés és a természettel való összeolvadás érzését, kötődését a az életteréhez. Az erdőhöz képest a parányi bogár csak egy apró része az egész természeti szisztémának, mégis ezen élőlények ezrei adják ki az erdő lelkét, lényegét. A felnagyított képen alkalom adódik részletesen megszemlélni, így általa felülemelkedni a mindennapi problémákon és alámerülni a természet teljességébe.” Till Zoltán
A kép irányára: 200.000 Ft
Lelkiállítás
Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.
