A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.
A hét képe: Simon Ilona: Angyalok útja
2020; cca 140 mm × cca 1000 mm; Vegyes technika
Gondolatok a „Lelkiállítás” hívószóra:
„”A Teremtés könyvében a csalással szerzett atyai áldás miatt menekülő Jákób álmának története indította el gondolataimat: „És jutott egy helyre, ahol meghál, mivelhogy a nap lement. Vett egyet annak a helynek kövei közül, ésfeje alá tette, éslefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Íme egy létra volt a földön felállítva, melynek teteje az eget érte, és az Isten angyalai fel- és alájártak azon.” (I. Móz. 28:11–12) A létra a Bibliában szimbolikus jelentéssel bír, a lent és a fent, a magasság és a mélység, a Föld és az Ég összeköttetése. Hasonlatos lehet két, egymástól jól elkülönülő helyet összekötő úthoz, amelyen mindkét irányban lehet közlekedni és amelyen lépésről lépésre mehetünk végig. Egyik kezdetből léphetünk egy másik kezdetbe: a fokokon hol felfelé, hol alászállva, gyorsan vagy lassan haladva, lehetőleg csökkentve a lent és a fent közötti távolságot, hogy megvalósulhasson a lélek felemelkedése. Tökéletesen fogalmazza ezt meg Nüssziai Szent Gergely írásában: „Aki elindul az úton, hogy felfelé menjen, az nem állhat meg soha.” A felemelkedés és alászállás vertikális iránya sem mellékes, hiszen itt az előre haladás szinonimája. Legalulról is elérhető a legmagasabb fok, ha a keletkező feszültségek feloldódnak. A felfelé haladás egy időn túli világ felé való szellemi törekvés kifejezése. A létra-képzethez tartozó 12-es szám sem esetleges, munkámban a 12 könyv a teljesség, a kozmikus rend jelképe. A kövön lévő spirált egy olyan örvénynek gondolom, amelynek segítségével a láthatatlan világ energiái elérnek a látható világba. A kozmikus energia képi megjelenítése szimbólikusan az örök lelki fejlődés útjára emlékeztet, a kettős spirál az élet folytonosságának dinamizmusát jelenti. A spirál középpontjához nem egyenes, de biztos út vezet. Ha véletlenül letérnénk a„létrai” egyenes útról, és egy labirintusba tévednénk, akkor sincs baj, az örvénybe ismételten belépve újra a helyes útra léphetünk.” Simon Ilona
Lelkiállítás
Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.
