A Faludi Galéria LELKIÁLLÍTÁS programjának online változataként Képnézegető címmel új lehetőséget ad képzőművészeti alkotások bemutatására. A felkért művészektől beérkezett alkotásokból válogatva egy-egy kép egy héten át lesz látható mint „A hét képe”. A művészek kérésünkre a „Lelkiállítás” hívószóra válaszul alkotásuk spirituális vonatkozásáról is írtak. Isten szép, minden szépségnek Ő a forrása.
A hét képe: Borza Teréz: Veletek maradok
„Ime, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig“
/Mt 28,20/
Ez a porcelán és öreg fa kompozicióm, – 2017-ben a Vigadó Galériában rendezett „Húsvét titka“ című szakrális alkotásaimat összegző, önálló kiállításom egyik darabja.
Jézus ezt a bíztatást a feltámadása után mondta a tanítványainak, akiket elküldött, hogy tanúságot tegyenek róla az egész világnak.
A dobogó-lángoló szív forma, az értünk elszenvedett kereszthalált szimbolizáló öreg fa kereszt darabbal együtt, – az örök szeretetet, a bíztatást és reményt fejezi ki.
Nem egy hagyományos domború szívforma, hanem ellenkezőleg homorú, magához ölelő, befogadó, lebegő formát adtam az „üzenet“ ihlette gondolataim kifejezéséhez.
„Ne féljetek“….hiszen én veletek vagyok, a szívem szeretetével, ölelésével.
Ezt érzem én is minden gyűjteményes kiállításom rendezésekor, hiszen fontosnak tartom azt úgy a nézők felé tárni, hogy mindenki megtalálja benne azt az üzenetet, ami éppen neki szól az adott időben.
A mai helyzetünkben is különösen fontosnak érzem, hogy ne féljük a hitünket megvallani, mindenki tegye azt a saját eszközeivel,
- hiszen Ő velünk van a világ végezetéig.
Borza Teréz
Ferenczy Noémi-díjas porcelán-szobrászművész
Lelkiállítás
Néma csöndben adott ideig keringenek a résztvevők a teremben az alkotások előtt – alkotástól alkotásig mennek teljes csöndben, addig, amíg az egyik alkotás ki nem kezd a nézőjével. Ha ez megtörténik, a néző megáll, hagyja magát “megdolgozni” a műalkotás által, lélekben kötekednek egymással. A maradék időt a gyakorlat végéig “édeskettesben” töltik. A légyott idejének múltával mindenki marad helyben, megfordul, háttal az alkotásnak behunyja a szemét és felidézi “kedvesét”, keresi, mi az az egy szó, kifejezés, ami legjobban leírja a találkozás keltette lelkiállapotot. Majd már nyitott szemmel sorra bemondják a résztvevők a bűvös szót, megosztásként.
