Évkezdésre egyetemistáknak – egy jezsuita a Boston College-ból

Szeptember elsején lesz az első órám a Boston College-ban. Már hat éve, hogy nem járok egyetemre. Most, hogy egy egészen új helyen újra a tanulmányok mélyére készülök nézni, szembe találtam magam a jezsuita Ryan Duns nyolcpontos útmutatójával. Volt diákjai kérésére írta meg, de pont itt a Boston College falai között.

Íme a The Jesuit Postra írt cikk magyar diákok számára is használható szabad fordítása:

1. Könyvek: Szükséged van rájuk, de meg ne vedd őket a könyvesboltban! A könyvesboltok az ajándékozó kedvű szülőknek valók. Ha okos vagy, akkor kövesd ezeket a lépéseket, és sprórolj meg egy rahedli pénzt.

2. Még több a könyvekről: Mindenki, aki komolyan veszi tanulmányi előremenetelét, komolyan beleütközik a kérdésbe, hogy megtartsa-e a könyveket. Tapasztalatom szerint a legtöbb esetben a tankönyv megőrzése ostobaság… A könyvek sok helyet foglalnak, hamar elavulnak, és igen ritka, hogy egy régi tankönyvhöz fordulj. Az az ökölszabályom, hogy az elsődleges szövegeket és a regényeket megtartom, a többit pedig eladom. Éppen ezért segítség lehet a tankönyvbérlés, már ha van rá lehetőség.

3. Kütyük a tanteremben (és azon kívül): Gondolom, vettél egy új számítógépet. Ahogy előhúztad a dobozból, rögtön azok a mámoros és romantikus képek villanatak be, ahogy elviszed az órára és vadul feljegyzed a bölcsesség minden kis morzsáját, ami csak kihull tanárod szájából.

Rendkívül valószínű. Az amire leginkább használják az egyetemen a gépeket a diákok: pornó, Facebook és zeneletöltés. Te ne tegyél így!

Íme az én gondolatom arról, hogy előhúzd-e a laptopot a tanóra közepén: Hacsak a professzor direkt fel nem szólít rá, hagyd a laptopot otthon. Mi van? Igen. Tényleg? Igen. Miért halgassunk egy gépromboló jezsuitára? Mert:

4. Tanítás/órák: Ez az, ahol szétválik a búza a pelyvától. Melegen ajánlom: legyél ott minden órán. Sőt: ülj előlre! (Ne pont az első sorba: mindig gyanakodva néztem a legelső sorban ülőket). A második-harmadik sor pont jó lesz. Még néhány dolog:

5. (Anti) Szociális Média: Ez egy egyetem. Igen valószínű, hogy eljön az idő, amikor majd csak ténferegsz otthon, és valamit kitennél a Twitterre vagy a Facebookra, amiről azt gondolod, hogy vicces. Ne Tedd! Ne tegyél fel képeket magadról a Red Solo Cup kíséretében (jó kis dal, elég rossz fénykép). Ne tweeteld ki tudatlanságodat.

Miért? Ez egy újabb gépromboló badarság? Őszintén mondom, nem.

A mai közösségi média elmossa a határt nyilvános és személyes között. Tudom, te ebben nőttél fel, de őszintén, ne kockáztasd a jólétedet azzal, hogy valami abszurdot teszel, RÁADÁSUL megmutatod az egész világnak. Ez örök „digitális árnyékot” vet rád, ami állandóan követni fog téged. Amikor szakmai gyakorlatra jelentkezel, és az alkalmazó rákeres nevedre a Google-ben, mit akarsz hogy megjelenjen rólad? Egy kép, amin épp kézen állva iszod ki a hordót, miközben egy tál csipszet egyensúlyozol a lábadon, vagy amin szmokingot és szombrérót viselsz, vicces lehet a készítéskor. De nem lesz annyira vicces, amikor egy állásinterjún kérdezgetnek róla.

Utolsó pont ebben a témában. Mielőtt valamit feltöltesz kérdezd meg:

6. Élet a koliban: néhány tipp.

7. Közösségi ügyek:

8. Végül, Élvezd Ezt A Kalandot: Dumbledore-t viszhangozva, az egyik alapvető tanítása ezeknek az éveknek az, hogy mindig kap segítséget az, aki kéri. Ne félj kérni azt, amit akarsz! Vállalj jó kockázatokat; tágítsd ki magadat; legyél szellemileg kíváncsi; fedezz fel új gondolatokat!

Legyen ez a pár év számodra lehetőség arra, hogy olyan ember lehessél, aki másokért él, aki mélyen hisz, aki minden nap Isten nagyobb tiszteletéért és dicsőségéért él.

Fordította: Elek László SJ

Nyitókép

Szerkesztő: Kóczián Mária