Megmutatkozik benne test és lélek egysége, egészségünk megőrzésében nélkülözhetetlen, nemes versengésre sarkall, közösséget teremt, számtalan formája létezik – A Szív nyári dupla száma a mozgással és a sporttal foglalkozik –, nem csoda, ez a nyár két nagy sporteseményé, a már lezajlott Labdarúgó Európa-bajnokságot hamarosan követi a riói olimpia! Lukács János beköszöntőjéből:
Sportlázban ég az ország. Az osztrák válogatott elleni kétgólos győzelem oly erős, közös alapélménnyé lett, hogy hetek múltán is könnyen visszaemlékszünk, mi történt velünk a mérkőzés napján. „Láttad?” „Otthon néztem, együtt szurkoltunk, útközben hallgattam, kórházban voltam éppen…” S az eufória, számtalan büszke drukker egybeolvadó mámora, mikor ki-ki úgy érezhette, mintha csak maga lőtte volna azokat a gólokat! A sport hétköznapi, jól megérdemelt öröme a rendszeresen futócipőt húzó, úszómedencében tempózó vagy labdajátékban pályára lépő emberé. Az ünnep nagy közös pillanataiban a sport öröme másokat is elragadott, katarzist és extázist ígért, egységet teremtett.
Évekkel ezelőtt még meglepve figyeltem fel rá, hogy azok számára, akik lelki útjukon szeretnének előre haladni, micsoda segítséget jelent, ha komolyan sportolnak. Nem pusztán arról van szó, hogy egy kiadós kirándulás hasznosabb lehet, mint a lelki dolgokon való hosszas problémázás (nem mert válaszokat ad, hanem mert a válaszok megtalálására alkalmasabb lelkiállapotba hoz). A sport inkább úgy segít, hogy átküzdött, mély jelentést ad olyan kifejezéseknek, mint gyakorlás, összeszedettség, kényelemről való lemondás, cél szem előtt tartása, görcsösségtől mentes erőkifejtés, túljutás a mélyponton, bajtársiasság és hasonlók, amelyek nélkül valamirevaló lelki élet aligha képzelhető el. Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyvének híres bevezető hasonlata nem pusztán egy a sok közül, hanem az egyik leghasznosabb útjelző az önismereti és lelki életben:
„Mert amiként a sétálás, gyaloglás és futás testgyakorlat, ugyanúgy lelkigyakorlatnak mondható minden tevékenység, amely a lelket előkészíti és alkalmassá teszi arra, hogy eltávolítson magától minden rendetlen hajlamot, és miután azokat eltávolította, keresse és megtalálja az isteni akaratot, hogy életét aszerint rendezze és a lélek üdvösségét elnyerje.”
Aki mozog, az él. A mozgás szépsége az élet szépsége, a mozgás varázsa az élet varázsa. A labdarúgó Eb és az olimpia idején írásaink arra biztatják az olvasót, hogy nézőként vagy szurkolóként is, de még inkább testében-lelkében adja át magát a mozgás embert formáló erejének.
