Henri Boulad, a melkita rítusú egyiptomi-libanoni jezsuita atya hamarosan ismét a Párbeszéd Háza vendége lesz, május 18-19-én tart előadásokat. Az első este témája az egzisztenciális vallásosság, a másodiké pedig az egyház és modernitás – az új evangelizáció. Boulad atya május 21-én a Jézus Szíve templomban tart kopt szentmisét, majd ezután a kopt misztikáról beszél.
Az alábbi – máig aktuális, megszívlelendő és hiteles – szavak 21 éve hangzottak el Innsbruckban:
/…/ Meg kell érteni, hogy nem a hierarchia az egyház. Az egyház Isten népének összessége. Amikor az egyházról van szó, az emberek legtöbbje a püspökökre, a pápára, a nagy süveget, széles karizmájú kalapot, vörös övet viselőkre gondol. Amikor az egyházról beszélünk, önkéntelenül is a középkor világát idézzük fel.
Nem. Az egyház mi vagyunk, mi mindnyájan együtt. A laikus nem szegény rokon. A laikus az egyház. És amikor magunkévá tesszük ezt a szemléletet, ez hozzásegít ahhoz, hogy visszataláljunk az eredeti egyházhoz, amikor a püspököt még a nép választotta. A keleti egyházakban máig a bázis választ, és ezután jelölik a püspököt. És ha őt a pápa vagy pátriárka kinevezi, az egész népnek el kell fogadnia. Például Görögországban a nép azt mondja: „Axiosz, axiosz, axiosz.” (Ő méltó, méltó, méltó.) Ha a nép nem mondja, hogy „axiosz”, a jelölés nem történik meg. A népnek kell igent mondania, mégpedig egyetértésben kell igent mondania. /…/
És van még itt valami, ami fontos. Lényeges, hogy az egyháznak két pólusa legyen. Egy intézményi és egy prófétai. Az intézményi pólus azért fontos, hogy megőrizze az állandóságot, a rendet, a szervezettséget, a folyamatosságot. De ha magára hagyjuk az intézményt, üres szerkezetté válik, megkövesedik, öncélúvá lesz. Intézmény az intézményért. És itt kell beleszólnia a másik pólusnak. A prófétai vagy karizmatikus pólus belülről élteti, mozgatja, segíti működni az intézményt. A prófétai pólus egyben a kritikus instancia az intézményben. Ez a dinamikus elem. Az intézmény a múltba tekint, a próféta a jövőbe. Nos, kinek van igaza? Az intézménynek, az intézményi pólusnak, vagy a prófétai pólusnak? A kettőnek együtt. Az intézmény elhal a prófétai pólus nélkül. Hulla lesz, lélektelen test. A prófétai pólus pedig az intézmény nélkül elveszti a fejét, túl gyorsan halad és túl messzire, néhányszor el is téved. Tehát mindkettőre szükség van. És ebben a dialektikus feszültségben kell az egyháznak elfogadnia növekedését. /…/
/…/ Szeretném Önöknek elmondani, hogy szeretem az egyházat. Ő az anyám. Mindent tőle kaptam, és ha néha kissé heves vagyok is, ez nem azért van, mintha nem szeretném, sőt inkább azért, mert szenvedélyesen szeretem. Nem akarom lerombolni, sőt ellenkezőleg. És nem a negatív kritika kedvéért vagyunk most itt, hanem ellenkezőleg azért, hogy mi, akik mind együtt vagyunk az egyház, azt akarjuk, hogy szerepe legyen ebben a társadalomban, Európában és a világban, és ez a szerep az új evangelizálásé. /…/
Henri Boulad: A holnap egyházának reményei és gondjai, 1994. április 30. Innsbruck. In: Távlatok 23-24
Fotó: Czope Anna
Szerkesztő: Kóczián Mária
