Matteo Ricci módszere szerint a kínai új keresztényeknek nem kellett feladniuk országuk, kultúrájuk iránti hűségüket. Isten misztériumának keresztény kinyilatkoztatása nem lerombolja, hanem gazdagítja mindazt a jót és szentet, ami az ősi kínai hagyományban már megvan.
Tavaly 540 boldoggal és 804 szenttel gyarapodott az Egyház liturgiája. Ferenc pápa legutóbb decemberi születésnapján avatta szentté többek között legkedvesebb jezsuitáját, Fáber Pétert is. Mellette gyakran emlegeti egy másik rendtársát: Matteo Riccit, akinek boldoggá avatását éppen négy éve indították újra, s az eljárás most érkezett el római szakaszához.
Az út Kína felé
Amikor 1552. december 3-án Xavéri Szent Ferenc meghalt Kína partjainál, talán meghiúsultnak gondolta utolsó nagy vágyát: az evangéliumot elvinni Kínába is. Istennek más tervei voltak. Ugyanebben az évben született meg ugyanis Matteo Ricci a pápai államhoz tartozó Macerata városában.
Ricci 1571-ben lépett be Jézus Társaságába. Novíciusmestere Alessandro Valignano volt, aki később az Ázsiában működő jezsuiták elöljárójaként Makaó szigetén elkezdte kidolgozni egy tényleges kínai misszió alapvetését. Embereket is kért Rómától. Ketten indultak útnak: elsőként Michele Ruggieri, majd később régi novíciusa, Matteo Ricci is, aki 1577-ben indult el Rómából s Goán át – ahol 1580-ban pappá szentelik – érkezett meg Makaó szigetére. A cél elsőként az országba való bejutás volt. 1583-ban, kétszáz év óta első európaiakként léptek kínai területre, majd engedéllyel Csaokingben telepedtek le. Tizenkét év múlva jelent meg Ricci legelső saját írása kínaiul: A barátságról. 1601-ben sikerült Pekingbe költöznie, itt élt haláláig, 1610. május 11-ig.
Kultúrák párbeszédben
Valignano meg volt győződve arról, hogy a Kínában működő hithirdetőknek magas szinten el kell sajátítaniuk a kínai nyelvet, tisztelniük kell a helyi kultúrát és szokásokat; előbb csak a nyugati műveltség és tudomány vívmányait kell megosztaniuk a kínaiakkal, és csak ezután hirdethetik Jézus Krisztust. Li Madou („Nyugati Bölcs”, Ricci kínai neve) ezen alapokkal a kultúrák közötti párbeszéd és az inkulturáció (kultúrába való beleszövődés) mestere lett. Kitűnően beszélt és írt a kínaiul, úgy öltözködött, mint a konfuciánus írástudók. Az Örömhír hirdetését a kínai kultúra segítségével tette, de megismertette a matematika és csillagászat eredményeit és az európai hangszereket is. Sok tudományos művet fordított le kínaira, több kiadásban is elkészítette híres világtérképét. Tudományos és kulturális tevékenysége önmagában is méltán híres, de mindezt hithirdetői tevékenységével együtt kell olvasnunk. Ricci atya módszere szerint a kínai új keresztényeknek a kereszténység felvételénél nem kellett feladniuk országuk, kultúrájuk iránti hűségüket. Isten misztériumának keresztény kinyilatkoztatása nem lerombolja, hanem gazdagítja mindazt a jót és szentet, ami az ősi kínai hagyományban már megvan.
A barátság és a szentség útján
Ricci boldoggá avatása már 1983-ban kezdetét vette, de miután 1984-ben Isten Szolgájának nyilvánították, abbamaradt. Jóllehet II. János Pál több írásában is kiemeli az inkulturáció fontosságátés Matteo Ricci életének példáját, az eljárás csak Ricci halálának 400 éves évfordulója előtt kapott új lendületet. 2009-ben XVI. Benedek leveletírt Claudio Giuliodori maceratai püspöknek „az Egyház engedelmes szolgájáról, Krisztus Evangéliumának bátor hírnökéről a közelgő évforduló kapcsán: „Az ő példája ma is követendő példa marad az európai és kínai civilizáció termékeny találkozásában. […] 28 éves kínai apostolkodásának stílusa a barátság volt. Barátságát, melyet fölkínált, a helyi lakosság viszonozta, köszönhetően annak az elfogadásnak és tiszteletnek, melyet ő irántuk tanúsított. Mindig arra törekedett, hogy jobban megismerje a kínai hagyományokat.” Négy éve indult el újra a boldoggá avatási eljárás. Az ügyet Jézus Társaságának posztulátora, Anton Witwer osztrák jezsuita képviseli. Benedek pápa a maceratai egyházmegyének a 400. évforduló kapcsán Rómába zarándokló híveihez intézett beszédébenaláhúzta: „Ricci atya a világos keresztény tanítás és a lelkipásztori tevékenység példaszerű alakja, aki egyedülálló összhangban élte meg az Evangélium hirdetését a kultúrák közötti párbeszéddel.”
Ferenc pápa és Matteo Ricci
Hogy Ferenc pápa számára is fölöttébb kedves rendtársának alakja, jól mutatja, hogy már megválasztásakor mondott szavai – a választó bíborosok „a világ végére mentek el érte” – Matteo Riccit idézik, aki szintén „a világ végén találta magát, ahová az engedelmesség vezette el”. A boldoggá avatás egyházmegyei szakaszának lezárása (2013. május 10.) előtt egy héttel az itáliai püspökök ad limina látogatásán Ferenc pápa többek között fogadta Claudio Giuliodori maceratai püspököt is. Az első téma köztük Matteo Ricci boldoggá avatása volt. A püspök a találkozóval kapcsolatban elmondta, hogy „sohasem gondolta volna, hogy Matteo Ricci boldoggá avatási ügyéről egy jezsuita pápával fog beszélgetni”. A pápa a beszélgetés alatt Ricci két tulajdonságát emelte ki. Elsőként megjegyezte, hogy Ricci „a hit inkulturációjának valóban új evangelizációs módjátalakította ki”, valamint „bátran ki tudott lépni az addig megszokott sémákból, hiszen az emberi tudomány több más ágában is jeleskedett”. Ricci e két jellemvonását Ferenc pápa később is kiemelte. A Civiltà Cattolicaíróihoz intézett beszédébenaláhúzta, hogy Istent keresnünk kell minden dologban: a tudás, a művészet, a tudomány, a politikai, társadalmi és gazdasági élet minden területén, jóllehet nincs mindennek közvetlen kapcsolata a keresztény távlatokkal. A szerzetes-elöljárókkal folytatott novemberi beszélgetésébenpedig utalt Riccinek a szerzetesi karizma és a keresztény hit inkulturációjában elért „úttörő jellegű kezdeményezéseire”. A maceratai püspök 2014. január 10-én bejelentette, hogy az eljárás ún. római szakasza kezdetét vette, miután az ügy iratait átadta a Szentté avatási Ügyek Kongregációnak. Kijelentette, hogy ez a boldoggá avatás „fejleményeket hozhat az Egyház számára a Kínában tapasztalt kihívásokban. Ferenc pápa lendületet hozhat a párbeszédben és a hithirdetésben Kínában.”
Kína és a Vatikán kapcsolata
Ferenc pápa megválasztását méltattaa Kínai Külügyminisztérium szóvivője is. Kifejezte reményét, hogy az új pápa megválasztása megerősítheti Kína és a Vatikán kapcsolatát. Kína számít a Vatikán erőfeszítéseire a kétoldalú kapcsolat javításának érdekében. (Az ország nem áll hivatalos kapcsolatban a Szentszékkel 1957, a Kínai Katolikus Egyház Hazafias Társaságának megalapítása óta). A szóvivő kifejtette, hogy rugalmas és gyakorlati hozzáállásra van szükség, mely fokozatosan megszüntetheti az akadályokat a két fél között meginduló kapcsolatban. Joseph Zen bíboros, nyugalmazott hongkongi érsek egy interjúbanFerenc pápát a diplomácia mesterének nevezte a két állam kapcsolatát tekintve. Kifejezetten nem szólt még a pápa Kínához, de a Karitászon keresztül 30 ezer dollárt juttatott el a szecsuani földrengés áldozatainak, a május 22-i általános kihallgatáson pedig a világ minden katolikusát kérte, hogy az imában egyesüljenek a kínaiakkal, hogy „alázattal és örömmel hirdessék Krisztust és hűségesek legyenek Egyházához és Péter utódjához, megélve országuk és honfitársaik iránti szolgálatukat a hétköznapokban megvallott hitükhöz méltó módon”. A pápa így kérte a Shanghai melleti Sheshan szentélyében tisztelt Madonnát: „Sheshani Boldogasszony, őrizd mindazokat, akik Kínában a mindennapi nehézségek közepette továbbra is hisznek, remélnek és szeretnek, hogy soha ne féljenek Jézusról beszélni a világnak s a világról beszélgetni Jézussal. Hűséges Szűz Mária, oltalmazd a kínai katolikusokat!”
Előremutató az is, hogy a hainani Kínai Nemzetközi Sajtófórumon 2013 végén az év tíz legfontosabb külföldi személyisége közé Ferenc pápát is beválasztották, méghozzá az előkelő harmadik helyre.
Fotó: Nyitókép
Szerkesztő: Kóczián Mária
