A következő napokban sokunk többet gondol a halálra, mint általában. Emlékezünk elhunyt szeretteinkre, rendbe tesszük sírjukat, imádkozunk értük.
Ősi, kereszténység előtti, kereszténységen kívüli hagyományok is megjelennek gondolatainkban, szokásainkban – kisebb-nagyobb változásokon átesve. Elvékonyodik ilyenkor a fal, ami elválaszt élőt és holtat, egyesek szerint ajtók is tárulnak, amin át túlvilági bolyongásaik közt a szellemek és az elhunytak lelkei korlátozott lehetőséget kapnak valamiféle egzotikus utazásra ezen a világon, közöttünk, alkalmasint jól rá is ijesztve egyesekre…
Amint a mag kicsírázik, szárba szökken, virágot bont és termést hoz, úgy születünk mi emberek erre a világra, időzünk itt valamennyit, érlelődünk, majd továbbállunk itt hagyva mindent, amire további utunkon már nincs szükségünk. Ha ezt megértve töltjük napjainkat, akkor válhatunk igazán szabaddá és válhat ünneppé földi utunk minden perce, minden eseménye, még a fájdalmak, a hiánytól szenvedők is. Akkor tudjuk magunkat egyre teljesebben odaadni úgy, hogy ugyanabban a föltárulásban magunknál többől részesülünk, s a zsigereinkben hordozott növekedési vágyból valami ismét megvalósul.
A mindeneket összetartó, a mindeneket hordozó és a mindenekről gondoskodó Titok, akiből minden születik, és akiben mindenek leronthatatlan otthona fénylik, úgy nyílik ránk örök jelenében súlyos keresztjével, pokolra szállásával és a megszabadított, magasba szálló foglyokkal, hogy már előre üressé rabolja a mi sírjainkat is, ha hagyjuk.
Köszönet neked, Úr Krisztus, aki megadod, hogy mindezt általad tisztuló látással már most lássuk, szereteted melegétől egyre teljesebben megéljük, hogy szemünket rólad le nem véve földi utunkon s odaát, ezen az egyetlen, feléd tartó úton a Te ugyanegy világodban teljességedre fölnövekedjünk.
Add, hogy tiszta szívvel engedjük magunkat ölelni mindenszentek ünnepén és egész esztendőben a Benned velünk egy, Hozzád már egészen hazaért üdvözült társaink beláthatatlan és egyre gyarapodó sokaságának minden egyes tagja által.
És add, hogy vigyázó, segítő földi szeretetünk táplálja halottak napján és egész esztendőben az innen már eltávozott, de hozzád mindenestül még el nem érkezett, szenvedő testvéreinket feléd tartó útjukon, különösen azokat, akik az elmúlt esztendőben hunytak el, s akikre kevesen gondolnak.
