A bábjáték eredendően szakrális gyökerekkel bír, de az idők folyamán elment egy jórészt profán irányba. Ma hogy áll ez a folyamat, és van-e esetleg egy visszafelé tartó mozgás, melynek során a szakrális bábozás újra teret nyer?
Összességében túlzás lenne valamiféle nagyívű újjáéledésről beszélni, amelynek keretében visszatérünk az ősi gyökerekhez. Ugyanakkor egyre több bábcsoportnál, és a hivatásos bábszínházaknál is tetten érhető, hogy szakrális vonatkozásokat emelnek be gyerekelőadásaikba, melyek így nem merülnek ki csupán a kicsinyek szórakoztatásában. Előkerülnek olykor középkori moralitásjátékok, de jó érzékkel választanak olyan népmeséket is, melyeknek erős szakrális vonatkozásaik lehetnek. Különösen igaz ez a régi magyar népmesékre. A szakralitást itt persze tágan értem, nem csak keresztény összefüggésben. Ebbe beletartoznak olyan létkérdések, mint a halhatatlanság problematikája, vagy akár a feltámadás gondolata úgy, mint egy más, magasabb minőségben való újjászületés. Ezek a témák mind a szakralitást képviselik a mesékben.
Ha a betlehemre gondolunk, egy jászol jut az eszünkbe ember- és állatfigurákkal, amelyek mozdulatlanul állnak. Milyen hagyományai vannak a bábos betlehemezésnek?
Mint ismeretes, a betlehemállítás középkori hagyománya a ferencesektől ered. Ez a szokás aztán végigvonulva Európán mindenhol gazdagodott a helyi népi vallásosság elemeivel. Nálunk elsősorban a különféle pásztorjátékokat olvasztotta magába. A betlehemjárásnak létezik egy különleges magyar, illetve közép-európai formája, az úgynevezett bábtáncoltató betlehemezés, melynek három régiója volt az országban: a Közép-Dunántúl, Buda környéke és a Felső-Tisza vidék. Ezek az alapvetően élőszereplős játékok kiegészültek egy bábos betéttel, ami a betlehemben zajlott. Ennek során az egyik résztvevő apró figurákat táncoltatott a kis bábtemplomban, rövid páros jeleneteket adott elő, például azt is ő játszotta el, amikor a gonosz Heródes fejét lekaszabolja a Halál. A bibliai szereplők mellett jellegzetes népi karakterek is felbukkantak, mint a veres vitéz, Jutka Persi vagy a kéményseprő alakja. Akit részletesebben érdekel a téma, ajánlom figyelmébe Szacsvay Éva Bábtáncoltató betlehemezés Magyarországon és Közép-Kelet-Európában című kiváló könyvét.
A városokban mennyire terjedt el ez a szokás?
Megjelent a nagyvárosokban is. Kemény Henrik mesélte, hogy a két háború között Budapesten, a IX. kerülettől egészen a belvárosig jártak betlehemezni. Vitték magukkal a kis betlehemüket – ami Debrecenben a Korngut-Kemény Alapítványnál ma is megtekinthető –, és a gangos bérházak udvarain énekeltek. Ezt az élő hagyományt a háború eltörölte, de a kilencvenes években az amatőr bábos mozgalomból többen is visszanyúltak a népi gyökerekhez, így a bábos betlehemezéshez is. Ennek a folyamatnak a gyümölcsei azok a bábjátékok, amelyeket a Párbeszéd Házában immár második éve be tudunk mutatni adventben. És bőven vannak még a tarsolyunkban további előadások!
Miben különböznek ezek az előadások? Hiszen mégiscsak ugyanazon történetről van szó.
Van a mi BábAdventünknek egy nagyobb testvére, az 1991 óta megrendezésre kerülő Nemzetközi Betlehemes Találkozó, amelynek már jó ideje Debrecen ad otthont. Ha valaki elmegy oda, nem azt érzi, hogy huszonötször megnézte ugyanazt a történetet, hiszen időtartamban, koreográfiában, viseletben, létszámban jelentős különbségek vannak az előadások között a régiónkénti változatosságból adódóan. Az Alföldön például nem találkozunk a bábtáncoltató betlehemezéssel, itt az élőszereplős pásztorjáték dominál. Máshol a háromkirály-járás, vagy a Heródes-játék. Ebből következően a történetfűzés sem egységes, sokféle változatban ismerjük.
A Bábadvent-sorozatban hogyan tapasztalhatjuk meg ezt a sokszínűséget?
Például a bábtechnikák alkalmazásában. Az idei első alkalmon, a Meseláda bábcsoport előadásában az árnyjáték jelent meg, amit nem túl gyakran látunk a honi paravánokon. A társulat szépen kidolgozott árnyfigurái a legszebb magyar árnyjátékos hagyományokat idézték. Álomszerű műsoruk mindnyájunknak megidézte a „Betlehemi álmot”. December 8-án, advent második vasárnapján a Napsugár Bábszínház egy asztali játékkal érkezett. A Napkeletre nézzetek! című előadásuk erdélyi betlehemesek alapján készült. Az intim térkialakításban nagyon finoman érvényesültek a díszletelemek, ügyesen érzékeltetve egy kétoldalas háttér forgatásával az idő múlását, a szent idő közelgését. A játékot fantasztikus élőzenei kíséret és csodálatos népénekek tették még szívmelengetőbbé. Végül december 15-én, vasárnap délután a MárkusZínház tagjai látogatnak el hozzánk, hogy egy valódi vásári hangulatú, igen intenzív előadásban meséljenek a Megváltó születéséről. Az ő egyik nagy erősségük a közönséggel való kapcsolatfelvételben rejlik, melynek során a nézők is bevonódnak a cselekménybe, aktív részeseivé válnak a misztériumnak. Márkusék nemcsak előadják, hanem megélik a „Betlehemi történetet”.
Hagyományosan kiknek szóltak a betlehemes játékok, és ma milyen közönséget céloznak meg velük a társulatok?
A betlehemezés – a téli ünnepkör legkiemelkedőbb dramatikus szokása a népi vallásosság keretei között – egykoron úgy zajlott, hogy a betlehemezők bekéretőztek a házokhoz, így előadásaik a teljes családhoz szóltak. Mi is több nemzedéket szeretnénk megszólítani a BábAdventtel. Ha kérdik, milyen korosztálynak ajánljuk az előadásokat, azt szoktuk mondani, hogy 4-től 104 éves korig mindenkinek. Ebből a 4 éves kort valóban komolyan gondoljuk, ennél kisebb gyerekeket ugyanis nemigen köt le egy ilyen hosszúságú előadás. A 105 évesek viszont bátran jöhetnek! Az előző alkalmakkor azt láttam, hogy három generáció is jelen volt, és működött az előadás mindegyik nemzedéknek. Ami itt történik, az valójában nem is annyira bábszínház, mint inkább egy családokat összefonó közösségi esemény, amely azt a szakrális élményt hivatott pótolni, ami a családi betlehemezés eltűnésével elveszett. Ennek jegyében szerveztünk az első előadás után kézműves játszóházat, és rendezünk a harmadik után karácsonyi vásárt, melynek házigazdája a Feszty Masa Művészeti Műhely. Az együttlét tehát nem ér véget az előadással. A Párbeszéd Háza pedig különösen alkalmas helyszín egy ilyen programra!
Ez a második BábAdvent. Talán korai a kérdés, de tervezik a folytatást?
A BábAdvent gondolata tavaly szökkent szárba, és idénre már úgy érzem, megvan a helye a Ház életében. Óriási megtiszteltetés, hogy Őeminenciája Erdő Péter bíboros úr elvállalta az idei sorozat fővédnökségét. Mindezek alapján bizakodó vagyok a folytatást illetően!
Fotók: Szentirmai Zsolt
