Veres András győri megyéspüspök augusztus 20-i beszédében elhangzott szavai lavinát indítottak el a magyar médiában, közéletben. Nemkülönben az mno.hu-nak adott interjúja, amelyből idézünk is. A mesterséges megtermékenyítés kérdésében teljes körű és minden szempontból véglegesnek tekinthető, kötelező érvényű egyházi dokumentum nem létezik. – A téma rendkívül fontos, így bízunk abban, hogy ez a magyarországi vita rövid és hosszú távon is az élet növekedéséhez járul majd hozzá, segíti az érintett párokat a felelős egyéni lelkiismereti döntéseikben.
„Szomorú vagyok! Olyan bántóak az ilyen kijelentések! Mi, keresztény, lombikos szülők hatalmas szenvedésen mentünk keresztül, hogy gyermekünk legyen. Minden embrióm kapott esélyt az életre. Életadás volt a célom, az Isten adta csodálatos tudomány által és ezt bűnnek mondani, szerintem az bűn és szeretetlenség, önzőség, részvétlenség.”
Skrabski Fruzsina Facebook-oldaláról
„– Bűnben fogannak a lombikgyermekek?
– A gyermek tehet legkevésbé róla. A szülők pedig nagyrészt tájékozatlanok. Azt el kell mondjam, hogy a lombikbébiprogram nem járható út az élet továbbadására.
– Bűnt követ el az, aki részt vesz a programban?
– Attól függően, hogy mennyire volt tudatos részéről a döntés, ennek mértékében a bűne súlyosabb vagy kevésbé súlyos.”
Mno.hu 2017. augusztus 24. – Kovacsik Ágnes interjúja Veres András győri megyéspüspökkel
„Amennyiben a mesterséges megtermékenyítés módszereit eredményesen alkalmazzák és az úgynevezett számfeletti embriók létrejöttét igyekeznek elkerülni, akkor véleményünk szerint a mesterséges megtermékenyítés Isten áldásának tekinthető.
Szemben a római-katolikus tanítóhivatal természetjogon alapuló megállapításaival, evangélikus oldalon nincs olyan ellenvetés, amely az eljárás előnyeit irrelevánsnak minősítené a tudatosan vállalt kockázatokkal szemben.
Ugyanakkor evangélikus álláspont szerint is előnyt élvez a természetes úton való fogantatás, hiszen csak így tapasztalható meg a szerelem, a szexualitás és az utódnemzés közvetlen összetartozása.”
Evangélikus.hu 2017. augusztus 25. – Mi a Magyarországi Evangélikus Egyház véleménye a hazai lombikbébiprogramról? Dr. Orosz Gábor Viktor, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata Teológiai Bizottsága elnökének válasza
„Somfai Béla jezsuita szerzetes halála pótolhatatlan űrt (most még inkább érzem) hagyott maga után a bioetika területén. Nem sokkal halála előtt a testen kívül létrehozott embriók méltóságáról a következőket írta:
Nincs szükség etikai konszenzus kialakulására a testen kívül létrehozott embriók emberi méltóságának elvi kérdésében. Az eljárás ugyanis nem sérti a létrehozott embriók emberi méltóságát, ha
1.: házastársak között történik;
2.: ha hatékonysága megközelíti a természetes folyamatát, azaz nem jár ez emberi élet pusztulásának jelentősebb arányával, mint a természetes folyamat;
3.: nem használnak adományozott ivarsejteket;
4.: a magzatban felfedezett fejlődési rendellenességek esetén kizárják a terhességmegszakítás lehetőségét;
5.: nem hagynak vissza embriókat kísérletezés céljából.”
Kisalföld.hu 2017. augusztus 28. – A győri Kaáli intézet igazgatója, dr. Kőrösi Tamás válasza Veres Andrásnak
„A katolikus egyház hivatalos erkölcsi útmutatása szerint a nemi aktus kizárólag a hüvelyben helyénvaló, tehát az utódnemzésre alkalmas természetes körülmények között. A közéleti vitában az egyházi megszólalók erre csak fátyolos szavakkal utaltak, pedig nagyon lényeges: ebből következik, hogy a katolikus egyház csak olyan megtermékenyülést segítő módszert fogad el, amely az anyai szervezeten belüli foganásra „segít rá”, és amelynek során nem kell önkielégítéssel vagy megszakított közösüléssel kinyerni a hímivarsejtet (mivel az önkielégítés és minden hüvelyen kívüli aktus tiltott), nem kell térben és időben függetleníteni egymástól a nemi aktust és az életadást. Ezt jelentik a püspök úrnak ezek a szavai: „A lombikbébiprogrammal az a probléma, hogy nem a férfi és a nő természetes kapcsolatában fogan meg az élet”. Nem véletlenül nem magyarázzák ezt különösebben: egyrészt a szemérem miatt, másrészt mert a társadalom többsége, sőt, a katolikusok többsége számára ez idejétmúlt kifogás. Akkor, amikor a pszichológia a szexuális fejlődés első, természetes állomásának tartja a gyerekkori önkielégítést és a spontán magömlést; amikor már tudjuk, hogy a sperma hímivarsejtjei nem önálló emberkezdemények (szemben a középkorban és újkorban vélt hiedelemmel), akkor nagyon furcsa lenne kerülni orvosi célból a spermiumok ilyen módszerű kinyerését.”
Képmás blog 2017. augusztus 28. – Kölnei Lívia írása
„Elolvastam az (Veres Andrással készült) interjút, a kommenteket, és csak bámultam magam elé. Felsejlett előttem a múlt. A sok házi praktika, gyógyszerek, vitaminok, a fájdalmas műtét és az újabb csalódások hónapról hónapra. Hol a férjem volt erősebb, és tartotta bennem a reményt, hol én tudtam erőt adni neki. Emlékszem az esti imádságainkra: „Urunk, köszönjük, hogy egymáshoz rendeltél bennünket, köszönjük, hogy egymás segítőtársai lehetünk, de kérünk téged arra, add meg nekünk a közös gyermek ajándékát… De mégis, ne úgy legyen, ahogy mi, hanem ahogy te akarod.” Naponkénti istenélményt éltünk át a nehéz és örömös idők minden pillanatában. Éreztük nagyon, Isten jelenléte nélkül ezt az utat nem tudtuk volna végigjárni. /…/
Visszagondolva az elmúlt évek mélységeire és magasságaira, csak egy dolgot tudok: mondhat bárki bármit, én a saját szememmel láttam, hogy a föld nem lapos! A lombikbébiprogram nem bűn, és nem ördögtől való, hisz teli volt istenélménnyel. A belőle fakadó gyermekáldás sem átok, hisz azóta, hogy a fiam megszületett, az életemnek minden napja Istentől kapott ajándék.”
Kötőszó blog 2017. augusztus 29. Pongráczné Győri Boglárka, kaposvári evangélikus lelkésznő írása
A fotón az 1978-ban született első lombikbébi látható szüleivel.
