Otthonok, amelyekben nehéz sorsú emberek élnek, itthon és a távoli Manilában; emberek, akik elveszítették az otthonukat, és most a gyökereiket próbálják megvetni; meleg családi otthon, ahol hat kisgyereket nevelnek nagy szeretettel; hajóskapitány, aki többet van távol, mint otthon; miért nem lehetünk otthon Európában; hol van Jézus otthona. – Számtalan nézőpont, amelyből A Szív májusi száma rátekint arra, mi mindent jelent és jelenthet számunkra az otthon. Horváth Árpád főszerkesztő bevezetője:
Az otthon az egyik legkedvesebb szavunk, általában a meghittség érzései jelennek meg a szívünkben már a hallatára is. A templomunk által szervezett házassági felkészítőn meg is kérdeztem a fiatalokat, nekik milyen képek jönnek be elsőre az otthonukkal kapcsolatban. Ilyeneket válaszoltak: húsleves, a nagymama virágoskertje, fonott kalács, cirmos cica, az otthoni harangszó, rorátemisék, a meggyfák fehérre meszelt törzse a széles főutcán, a gondosan ápolt falusi temető.
A Názáreti Jézusnak is volt otthona: a nevében is jelzett város, ahol édesanyjával és Józseffel élt. És voltak bőven közeli rokonai és ismerősei is, akiket az evangéliumok a testvéreiként említenek. Mint ahogy József, Jézus is ács volt, az otthont adó házak tetőszerkezeteinek építésén dolgoztak éveken át. Nagy építkezéseket akkoriban a rómaiak végeztettek a környéken. Talán ez is rávilágít arra, hogyan tudott Jézus a római századossal olyan könnyedén beszélgetni, amikor elhangzott a szentmisékből is jól ismert mondat: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd…” (Mt 8,8). Lukács evangéliumában már tizenkét évesen így nyilatkozik Jézus: „Nem tudjátok, hogy nekem Atyámnál (Atyám dolgaiban?, házában?) kell lennem?” (2,49). Jézus otthonképe tehát egészen kitágul, és nyilvános működése elején az apostolok kérdésére, hogy „Mester, hol lakol?”, a válasz csak ennyi volt: „Jöjjetek, és meg fogjátok látni!” (Jn 1,39). Az evangéliumok említik Mártát, Máriát és Lázárt is, akiknek az otthonában Jézus időről időre megpihent (Lk 10,38; Jn 11–12).
Az otthon csak gyermekkorunkban adatik meg magától értetődően, de ez is csak nagyon jó esetben. Egy felnőtt ember számára az otthonteremtés folyamatos feladat. Ha közelebbről meg szeretnénk határozni, hogy mitől is válhat a hely, ahol éppen tartózkodunk, valóban az otthonunkká, a meghittség fontos kulcsszó lehet számunkra. Ahol meghittséget élhetünk meg saját magunkkal és a környezetünkkel, ott érezhetjük otthonosan magunkat. Nagyon sokatmondó a végső reményünk szempontjából, ahogy Jézus az örökkévalóságról is úgy beszél, mint egy helyről, ahol vele lehetünk: „Atyám házában sok hajlék van, […] elmegyek helyet készíteni nektek. […] Magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Jn 14,1–4). Az evangéliumok fényében tehát az otthonteremtés nem is annyira házépítést vagy bútorok beszerzését jelenti, hanem olyan életkeretet, ahol és ahogyan egészen közel élhetjük meg magunkat Jézushoz. Krisztus közelsége a legbiztosabb lakhelyünk.
A Szív májusi száma kapható az újságárusoknál, ill. megrendelhető – digitális formában is – a Jezsuita Könyvek oldalán. A kiadó egy különleges akciójában A Szív előfizetése és Henri Boulad SJ legújabb könyve együtt szerepel.
