A Szív szeptemberi száma – az iskolaév kezdetére hangolva – a tudományt, tudást, gondolkodást állítja középpontba. Tudomány és teológia, tudás és megérzés, gondolkodás és érzelmek, ambíció, motiváció – számtalan továbbgondolni érdemes téma, látszólagos paradoxon. Akárcsak a Zsidók Jézusért szervezet igazgatójával, Avi Snyderrel (a fotón) készült interjú címe: Lehetsz zsidó, és hihetsz Jézusban! Lázár Ádám beszélgetéséből idézünk:
Mikor kezdett el érdeklődni a vallás iránt?
New Yorkban, hagyományos zsidó családban nőttem fel. Zsidó identitásom mindig létem központja volt. A 20-as éveim elejére azonban ateistának neveztem, annak ellenére, hogy továbbra is zsidónak tartottam magam. De nem voltam valóban ateista, csak nagyon dühös voltam Istenre. Két okból: a holokauszt miatt, és mivel arra a következtetésre jutottam, hogy az élet végső soron értelmetlen és irracionális. Az a gondolat, hogy az életem nem jelent semmit, annyira feldühített, hogy egyszer öklömet a plafon felé rázva üvöltöttem: „hogy mered velem ezt tenni?” Azután döbbentem rá: Isten elleni dühöm bizonyította: Isten létezik. Végül is, nem lehetsz dühös valakire, aki nem létezik. A Biblia kihívást állít olyanok elé, mint én, aki tagadja Isten létét, de mindenért, ami rossz a világban, Őt okolja. „És kerestek engem és megtaláltok, azt mondja az Úr (Jer 29,13–14). Tehát kinyitottam a szívem felfedezni, hogy ki Isten?
Ha nem mindig volt vallásos zsidó, hogyan sikerült megtalálni az utat ahhoz a szervezethez, amelynek most Ön az egyik igazgatója?
Egy nap, 1975 nyarán, ahogy New Yorkban az utcán sétáltam, láttam egy fiatalembert, akin egy „Zsidók Jézusért ” póló volt, és evangelizációs szórólapokat osztogatott. Feldühödtem, mert feltételeztem, mint népemből oly sokan, hogy azok a zsidók, akik hisznek Jézusban, hátat fordítottak nekünk, többi zsidónak. Azért elvettem egyet a röpirataiból. Ez volt a címe: „A zsidók NEM hihetnek Jézusban… Hacsak…” A röpiratban számos olyan messiási jövendölés volt, amelyek az én héber Szentírásaimból világosan Jézusra mutattak. Az a gondolat, hogy Jézus az én Messiásom, akit az én Szentírásomban Mózes és más próféták ígértek, addig eszembe sem jutott. Ez hatalmas kihívás volt számomra. A következő két év során a Jézusban hívőkkel folytatott beszélgetések, valamint a Bibliát és egy messiási zsidó szerző A messiási remény című könyvét olvasva rájöttem, hogy Jézus az én bűneimért fizetségül halt meg és támadt fel a halálból, úgy, ahogy a héber Szentírásban megjövendölték: „Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; … Életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért” (Izajás 53,5.12). Természetesen Jézus ezt az áldozatot az egész világért, nem csak értünk, zsidókért vállalta. Az Ő bocsánata és ajándéka a Vele való örök kapcsolat mindenki számára elérhető, akik megbánják bűneiket, és az életük odaajándékoznák neki. 1977. március 14-én bejelentettem: ’Jézus, sajnálom’. Kértem: bocsásson meg, és szívemben úgy döntöttem, hogy követni fogom és érte fogok élni.
„Zsidók Jézusért” – mik a céljai ennek a szervezetnek?
Célunk, hogy mi, zsidók részesei legyünk a Jó Hírnek, hogy eljött a Messiás, akinek Jézus a neve; hogy meghalt a bűneinkért és feltámadt a halálból, ahogy a próféták azt megjósolták, hogy tenni fogja. Természetesen, ez jó hír mindenkinek, nem csak nekünk, zsidóknak. Azt akarjuk, hogy az emberek tudják, hogy lehetsz zsidó, és hihetsz Jézusban; sőt, hinned kell Jézusban, ha zsidó vagy, mert Ő a zsidó Messiás.
A teljes beszélgetés A Szív szeptemberi számában olvasható, amely már kapható.
