Advent harmadik vasárnapja előestéjén, ahogy a szürkület leszállt, egymás után gyúltak ki a rózsaszín gyertyák az európai templomokban, hirdetve hogy eljött az öröm vasárnapja.
És Párizsban, a két hete zajló klímakonferencián valóban kitört az öröm: a küldöttek tapsviharban törtek ki, ugráltak, egymás nyakába borultak, amikor a 195 országnak sikerült egyetértésben elfogadnia a Párizsi Megállapodás szövegét. Ahogy ezt írom, még tart az ünnepi szónoklatok végeláthatatlan sora, az országok még el akarják mondani külön-külön is, hogy milyen boldogság és felszabadult érzés az, ami úrrá lett a delegációkon. Hiába: jót tenni jó.
Az egyik afrikai küldött Nelson Mandela híres mondását idézte: „mindig lehetetlennek látszik, amíg be nem következik”.
Az éghajlatváltozás elleni kormányzati munka új korszaka köszöntött be. Meg kell valósítanunk a megújuló energiákra való áttérést. Beléptünk a szénszegény, szénmentes korszakba. Ez a fosszilis tüzelőanyagok korszakának vége.
A megállapodás nagy győzelem az egyenlőség, az emberi jogok, és a generációk közti egyenlőség ügyében. Szolidaritást jelent a legszegényebbekkel, a kirekesztettekkel, magával a jövővel.
A francia elnök a sikeres vendéglátó örömével mondta: „Ez a legszebb, legbékésebb forradalom volt, amit ez a sok forradalmat megélt város valaha látott. A történelmet nem a számítgatók írják, hanem akik elkötelezik magukat. ”
De a történelem – amint a csendes-óceáni kis szigetországok figyelmeztettek – nem az alapján fog megítélni minket, amiben ma megegyeztünk, hanem amit holnaptól tenni fogunk. India Gandhit idézte: „dolgoznunk kell azért a világért, amelyet mi már nem fogunk látni”.
Több dél-amerikai ország mondott köszönetet Ferenc pápának azért, hogy kiadta a Laudato sí enciklikát, és hogy fáradhatatlanul buzdított egy bátor, igazságos és találékony megoldás érdekében.
Tudjuk, már holnap elmerülünk majd a dokumentum tanulmányozásában; már holnapután tervezgetni kezdjük teendőinket, újult erővel és lendülettel. Sok-sok dolgunk lesz. De ez a vasárnap még elsősorban az öröm és a hála vasárnapja! Gaudete in Dominum semper! Iterum dico: gaudete! (Örüljetek az Úrban szüntelen! Ismét mondom: örüljetek!)
Deo gratias – van miért hálát adnunk, hisz imáink meghallgatást nyertek…
Szerkesztő: Kóczián Mária
