1553 nyarán indult el Dél-Amerikába a 19 éves Anchieta József, hogy hirdesse Jézus örömhírét az indiánoknak. Ez az út volt a kezdete hosszú missziós tevékenységének, mellyel megalapozta Brazília mai vallásosságát. Brazília apostolát, akiről elneveztek egy virágot is, melynek gyógyító tulajdonságait ő fedezte fel, de készült róla film és musical is, 450 évvel később, 2014. április 3-án avatta szentté Ferenc pápa két másik francia boldoggal együtt.
Gyökerek
Anchieta Szent József (José de Anchieta) 480 éve született Juan de Anchieta és Mência Dias de Lharenaharmadik gyermekeként1534. március 19-én a Kanári-szigetek legnagyobbikán, Tenerifén, San Cristóbal de la Laguna városában. Édesapja 1548-ban Coimbrába, a jezsuiták kollégiumába küldte tanulni, ahol kitűnően elsajátította a latin nyelvet – már itt elkezdte írni első költeményeit –, de a filozófiában sem maradt hátra. Tisztasági fogadalmat tett a székesegyházban Szűz Mária oltáránál, fölajánlva életét Isten szolgálatára. Nagy hatást gyakoroltak rá a jezsuiták, így a következő évben kérte fölvételét a Társaságba. A portugál tartományfőnök, Szent Ignác első társainak egyike, Simon Rodríguez 1550-ben elfogadta jelentkezését, s így 1551. május 1-jén elkezdhette a noviciátust. Az első fogadalmak letétele után rögtön, 1553. május 8-án nagy útra indult Brazília felé.
Brazília apostola
A 19 éves Anchieta 1553. július 13-án kötött ki Bahia partjainál hat másik jezsuitával együtt. Elsőként a Szent Vince-misszióban kezdett el működni a túpi indiánok között, akik gyorsasága miatt – hiszen a leggyorsabb indiánokat is lehagyta – Carai-bebének (a szárnyak emberének) nevezték el. Hasonló gyorsasággal sajátította el a túpi nyelvet is, méghozzá kitűnően, hiszen szótárt, nyelvtant, és katekizmust készített, de verseket és énekeket is írt az indiánok nyelvén. Az indiánok mellett a portugál telepesekkel is foglalkozott, nekik latint és grammatikát is oktatott. Brazília első térképeit is ő készítette el, ám költőként a brazil irodalom és kultúra is sokat köszönhet neki.
1554 januárjában elkísérte elöljáróját, Manuel Nóbrega atyát a következő jezsuita kollégium és misszió alapítására, melyre Szent Pál megtérésének ünnepén került sor. Az apostolról elnevezett piratiningai misszió ma São Paulo. A milliós nagyváros alapítói között tartja számon a jezsuita szerzetest. Az első brazil iskola alapítása, sok templom építése és Rio de Janeiro megalapítása (1565) is az ő nevéhez fűződik.
1563 tavaszán Nóbrega atyával együtt részt vett a portugálok és a keletebben élő tamojo indiánok közötti béketárgyalásokon. A tárgyalások elhúzódtak, és így hónapokat töltött a tamojók között is. Itt írta meg híres költeményét Szűz Máriáról. Mivel nem volt sem tinta, sem papír, egy bottal a tengerpart homokjába karcolta a több ezer sorból álló költeményt, melyet azután sorról-sorra megtanult kívülről.
1565-ben Bahiába utazott, ahol másfél éves teológiai tanulmányai után 1566 augusztusában pappá szentelték. Ezután két misszió, a Szent Vince (São Vicente)- és Szent Sebestyén-misszió (Rio de Janeiro) vezetését bízzák rá. 1577-ben megválasztották tartományfőnökké, így több ezer kilométernyi partszakaszon látogatta be azokat a helyeket, ahol jezsuita missziók és iskolák működtek. 1587-ben betegségére hivatkozva kérte fölmentését, s így a Szentlélek-misszió elöljárójaként élt visszavonulva. 1596-ban, mivel nagyon legyengült, Reritibába (ma Anchieta) vitték át, ahol 1597. június 9-én halt meg. Már halálakor Brazília apostolaként tisztelték, az indiánok pedig a Pagéguassú (Nagy Atya) névvel illették.
Anchieta zarándok volt, aki Ignác nyomdokain kereste Istent saját életében. Krisztusból fakadt buzgalma, lelkesedése, mérhetetlen energiája, mely távoli vidékekre vitte. Krisztust követte, aki előtte járt, ott élt szívében. Ezt a Krisztust látták meg az indiánok és a portugál telepesek is, az Ő fénye és dicsősége átragyogott Anchieta Szent József egész életén.
A szentség hírében
Anchieta boldoggá avatási eljárását a jezsuiták már 1617-ben el szerették volna indítani, de erre csak 1649-ben, mintegy ötven évvel halála után kerülhetett sor. Az eljárás megkezdésével 1652 –ben X. Ince pápa Isten szolgájának nyilvánította Anchieta Józsefet. XII. Kelemen 1736. augusztus 10-én kinyilvánítva, hogy az erényeket hősies fokon gyakorolta tiszteletreméltó rangra emelte. A boldoggá avatás a Társaság föloszlatásával (1773) abbamaradt, s bár VII. Piusz 1814-ben visszaállította Jézus Társaságát, Anchieta ügye csak halálának 300. évfordulóján nyílt meg újra. A boldoggá avatásra mintegy újabb száz évet kellett várni: II. János Pál pápa 1980. június 22-én iktatta a boldogok sorába négy másik hithirdetővel együtt.
A szentté avatás felé
XVI. Benedek többször is fölhívta a figyelmet Anchieta példájára. 2010. október 4-én a brazil püspökökhöz intézett beszédében így szólt róla: „A nagy veszélyektől sem volt ment Boldog Anchieta József fáradhatatlan és nagylelkű apostoli tevékenysége, melyet Isten Igéjenek elterjesztéséért véghezvitt mind az indiánok, mind a portugálok között. Halála óta Brazília apostola címmel illetik, így példaként szolgálhat és segíthet megtalálni azokat az utakat, amelyeken ti is e hithirdetők nyomdokain járhattok.”
A XXVIII. Ifjúsági Világtalálkozóra írt üzenetében a riói találkozó fiataljainak is bemutatja buzgóságának példáját: „A történelem megmutatta nekünk, hogy számos fiatal képes volt önzetlenül odaadni életét, s így hozzájárult Isten országa terjedéséhez és ennek a világnak a fejlődéséhez az Evangélium hirdetése által. Nagy lelkesedéssel adták tovább a jó hírt, hogy Isten szeret bennünket és ezt megmutatja Krisztusban, miközben eszközeik jóval szerényebbek voltak azoknál, mint amelyekkel ma rendelkezünk. Gondolok itt például Boldog Anchieta Józsefre, a XVI. századi fiatal spanyol jezsuitára, aki még húsz esztendős sem volt, amikor elindult a brazíliai misszióba és az Új Világ egyik nagy apostola lett”
A találkozón, a július 28-i záró szentmisén Ferenc pápa is kiemelte rendtársa fiatalos, buzgó lelkületét szentbeszédében: „Az örömhír hirdetését rátok, fiatalokra is bízták, hogy megújult erővel terjedjen újra szét. Az egyháznak szüksége van rátok, a lelkesedésére, a kreativitására és örömre, mely sajátotok. Brazília nagy apostola, Boldog Anchieta József, amikor misszióba indult, csupán 19 éves volt. Tudjátok-e, hogy mi a legjobb eszköz a fiatalok evangelizálására? Egy másik fiatal. Ez az út, amelyen mindnyájatoknak járnia kell.”
Egyenértékű szentté avatás
Ferenc pápa 2014. április 3-án avatta szentté Anchieta Józsefet. Fáber Péterhez hasonlóan, akinek szentté avatási határozatát decemberi születésnapján írta alá a pápa, ún. egyenértékű szentté avatásra (canonisatio aequipollens) került sor, mely sokkal egyszerűbb és kevésbé ünnepélyes: a szentté avatási határozat aláírásával Anchieta József és a két francia hithirdető liturgikus tiszteletét kiterjesztette az egész Egyházra. Brazíliában több helyen is ünnepi szentmisét mutattak be a szentté avatás kapcsán, illetve a brazil templomok megkonduló harangjai pár percig Anchietát hirdették.
A szentatya 2014. április 24-én Anchieta szentté avatásáért hálaadó szentmisét mutat be a római Szent Ignác-templomban.
Anchieta Szent József, könyörögj érettünk!
Nyitókép: Anchieta József az első az indiánnal, közösen fogják a keresztet – Claudio Pastro alkotása (1997 – Anchietanum, São Paolo)
Szerkesztő: Kóczián Mária
