Miután azt mondtad Jézusnak, hogy „érezze magát otthon”, elkezdi barátait meghívni otthonodba.
Kik voltak Jézus barátai? Miféle emberek? Hogyan fogadod őket?
1. Képzelt riport egy budapesti aluljáróból
Helyszín: Egy budapesti aluljáró, mondjuk Ferenc körút – Üllői út kereszteződése.
Jelen vannak:
Sok-sok apró gyerek a szüleivel vagy nagymamával és nagypapával;
Miklós püspök, hosszú fehér szakállal, eredeti ortodox reverendában, nyakában mellkereszt, fején fekete kalpag, a kamilovka;
Továbbá jelen vannak, mint mindenhol, ácsorgó, bámészkodó emberek.
Most érkezik két járőröző rendőr.
Hallgassunk bele a beszélgetésbe:
A rendőr megszólítja a nagyszakállú urat: – Kérem, igazolja magát!
Mikulás: – Sajnos nincsenek okmányaim, de hiszen a sok finomságból, csokiból már gondolhatja, hogy ki vagyok.
R: – Nem tudom, kihez van szerencsém.
M: – Ha megnézi a naptárát, láthatja, december 6. van.
R: – Azt akarja mondani, hogy ön a Mikulás?
M: – Igen!
R: – A Mikulásnak piros ruhája és sapkája, továbbá vattaszakálla van, ön pedig itt talpig feketében! Mit jelentsen ez?
M: – Sajnos ön a télapóról beszél. De akár hiszi, akár nem, én vagyok az eredeti, a gyerekek nagy barátja.
R: – Ön ugye akkor papi személy. Nos, nézze, papok-gyerekek, jobb, ha gyorsan eltűnik. Egyáltalán, hol lalkik?
M: – Ahogy a főnököm is mondta, az én országom nem e világból való.
R: – Ki a maga főnöke?
M: – Jézus Krisztus!
R: – Aha! Az a másik hajléktaklan! Ha jól emlékszem, azt is ő mondta, hogy a madaraknak fészkük, az állatoknak odujuk van, csak az Emberfiának nincs hol lehajtanaia a fejét. Ebből elég, hagyja el az aluljárót, közterületen tilos életvitelszerűen tartózkodni! Egyébként is, ahol iskolák, óvodák, játszóterek vannak, vagyis ahol gyermekek tartózkodnak, minimum 100 m-ig nem közelítheti meg a területet. Kifelé!
Mikulás eltávozik az Iparművészeti Múzeum irányába. Ott az állványok között még egy kordonnal körülkerítik.
A gyerekek a tér túlsó oldalán szomorúan éneklik:
„Mikulás, Mikulás, kedves Mikulás!
Gyere már, gyere már, minden gyerek vár!”
2. Valahol Európában! (Gerard W. Hughes nyomán)
Képzeld el, hogy van egy csengő a bejárati ajtódon! Csengetnek. Amikor ajtót nyitsz, a küszöbön magával a feltámadt Úrral találkozol. Valahogy a kétség leghalványabb árnyéka nélkül tudod, hogy Ő az. Mit teszel most?
Hogyan köszöntöd, mit mondasz neki?
Végül is így reagálsz: „Gyere beljebb, érezd magad otthon!”
Úgy tűnik, Jézus nagyon örül meghívásodnak, és éppen ez az, amiért jött.
Ugorjunk két hetet!
Jézus még mindig nálad van.
Miután azt mondtad Jézusnak, hogy „érezze magát otthon”, elkezdi barátait meghívni hozzád.
Kik voltak Jézus barátai? Miféle emberek? Hogyan fogadod őket?
Mit is kellene tenned?
Talán gondosan körülnézhetnél a házadban, találhatnál egy megfelelő szekrényt, kiüríthetnéd, kitakaríthatnád, költséget nem kímélve feldíszíthetnéd, és jó erős lakatot tehetnél az ajtajára. Aztán megkérnéd Jézust, hogy lépjen be a szekrénybe, rázárnád az ajtót, virágot és gyertyát tennél a szekrényajtó elé, és valahányszor arra járnál, mélyen meghajolnál. Végül is Jézus ott van a házadban, és többé nem avatkozik bele semmibe.
Most hogyan érzed magad?
Később még mindig építhetsz egy impozáns épületet Jézusnak egy közterület közelében. Ha nem is kordonnal körülvéve, de biztonságos falak őriznék nyugalmát.
Az épület tornyán egy kereszt jelezné, hogy Ő ott lakik, hogy még véletlenül se látogassa meg senki fölöslegesen, ha nem ez volt a kimondott szándéka.
Szerkesztő: Kóczián Mária
Kép: http://wpmedia.news.nationalpost.com/2013/12/homeless_jesus_sm.jpg?w=300&h=361
