Két évvel ezelőtt csörgött a telefonom. Akkor még nem sejtettem, hogy mekkora lehetőséget fogok kapni, amint felveszem. A program keretein belül időt tölthettem két, nekem fontos témával, a nyelvtanulással és a környezetvédelemmel.
Számomra mindig is fontosak voltak az idegen nyelvek, közülük leginkább az angol. Már kisgyerekkorom óta tanulom és viszonylag jól beszélem a nyelvet. De fájó volt megtapasztalni, hogy milyen igaz a közhely: a nyelvtudás olyan, mint egy izom, ha nem használom elgyengül. Mivel nincs rá napi szükségem a nyelvi beszédkészségem jelentősen megkopott. Sokat olvasok és hallgatok angol nyelven, így megértek mindent, de a válaszaim már lassabban jönnek, mint pár évvel ezelőtt. Máltán a Gateway School of English (GSE) diákjává válhattam, ahol egy kis csoport tagjaként sok mindenről beszélgethettem egy anyanyelvi tanár vezetésével. Kolumbiaiakkal, egy argentin és brazil lánnyal, egy tajvani fiúval, Bulgáriából, Csehországból jövőkkel beszélgethettem hosszan például az abortuszról, különböző iskolarendszerekről, országok gazdasági helyzetéről, gazdasági népvándorlásról és menekültkérdésekről, vallásosságról és történelemről, zenéről és házikedvencekről, hogy csak a legemlékezetesebbeket említsem. 😊 Ezek a beszélgetések nem csak izgalmasak voltak, hanem napról napra megtapasztalhattam bennük a nyelvi fejlődést is. Kicsit újra kinyílt a világ, és örültem, hogy megismerhettem ennyi különböző, nagyon máshonnan jövő embert. Jobban érdekelnek azóta a kolumbiai választások, Tajvan helyzete, Brazília gazdasága, amióta megismerhettem fiatalokat, akiket ezek közvetlenül érintenek. Néha a saját környezetünkkel is nehéz együtt érezni, a saját ismeretségi körünkön túllépnünk. Még nehezebb közösséget vállalni az oly messze lakókkal, megérteni, miért akarnak idejönni munkát vállalni és mit hagynak hátra. Köszönöm Alain, Lucianna, Diego, Sean, Leticia, Maria és a többiek, hogy segítettetek ebben.
A környezetvédelmi témával már nagyobb bajban voltam, több szervezetnek is írtam előzetesen emailt, de sajnos nem kaptam választ egyiktől sem. Végül egy búvárbázison keresztül sikerült aktívan bekapcsolódnom a máltai természetvédelembe. A búvárkodás egy igen népszerű sport Máltán, sokak direkt ezért utaznak a szigetre. Málta és környező szigetei, Gozo és Comino rengeteg csodás merülőhelyet rejtenek. A kis országnak azonban áldás és átok is a sok turista, legyen az búvár, vagy strandoló. Málta népessége fél millió körül mozog, és a pandémia előtti év során kb. 3 millió turista fordult meg a szigeten. Ennyi embert kiszolgálni elég nehéz, és nem csak az úthálózat és a tömegközlekedéssel vannak problémák nyáron, de a szeméttel is. Számomra meglepően nagy hangsúlyt fektetnek Máltán a szelektív szemétgyűjtés kommunikálásának. Minden buszt reklám borít, ami a szelektív szemétgyűjtésre hívja fel a figyelmet. A kukás minden nap végig megy, és az adott napnak megfelelő szemetet elviszi a ház elől. Elviszik a kommunális és szelektív szemét mellett a bio hulladékot és az üveget is. Azonban az utcán és a tengerparton, mezőkön is sok helyen látni szemetet, és a nagy reklámkampányokat nézve azt gondoltam, hogy a helyiek még nem elég fejlettek szemét gyűjtésben. De a több ott lakóval beszélgetne kiderült, rosszul gondoltam. Itt már régóta és nagy erőkkel folyik a harc a szemét ellen, de a sok turista és a bevándorló mellett ez egy folyamatos küzdelem.
Ebbe a harcba beszáll sok civil szervezet is, és sokszor a helyi lakosok, baráti társaságok is bekapcsolódnak. Nem ritkák a magánszemélyek által meghirdetett szemétszedési akciók, amibe bátran lehet csatlakozni. A búvárbázisok sokszor a tengeri szemétgyűjtés gócpontjai, mert nem csak felszerelésük, de érdekük is van a tiszta tengerfenéken. Mivel én is rendelkezem búvár igazolvánnyal be tudtam kapcsolódni egy vízalatti szemét gyűjtésbe. Jó volt megtapasztalni, hogy az emberek szívesen tesznek a környezetükért. Előre mutató volt látni, hogy a nagy problémát nem csak központilag próbálják megoldani, hanem kis közösségekben, helyiek külföldiekkel összefogva, egymásért és a természetért dolgoznak. Ebből azt hiszem mindannyian tanulhatunk.
Köszönöm a lehetőséget! Ha bármi más hasonló lehetőség adódik a jövőben, hívjatok és én megyek. 😊
 |
 |