Idén júniusban 3 hetet töltöttem Edinburghban az ERASMUS+ programmal, ahol a szervezett nyelvoktatás keretein túl igyekeztem megismerni Skócia menekültügyi jó gyakorlatait is.
Sajnos a kiutazás előtt megkeresett, menekültüggyel foglalkozó szervezetektől nem kaptunk visszajelzést, ezért próbáltam nyitott szemmel járni, és a környezetemből, valamint tanáraimtól illetve szállásadómtól információkat gyűjteni.
Ami egyértelmű volt számomra, hogy kormányzati szinten és magánemberként is nyitottak a menekültek felé, tapasztalataim alapján a skótok nagyon befogadók és barátságosak az idegenekkel és elesettekkel szemben. Skóciába alapvetően Irakból, Szíriából és Afganisztánból érkeznek menekültek, illetve mostanában Ukrajnából a háború miatt.
Egy különösen szép érzékenyítő program minden év június 20-a, a Menekültek Világnapja alkalmából megrendezésre kerülő Refugee Festival Scotland, melynek fő szervezője az 1985 óta működő Skót Menekültügyi Hivatal. Az idén 22. alkalommal megrendezett program célja, hogy bemutassa a különböző országból érkező emberek kulturális gazdagságát és sokszínűségét. Emberek százai jönnek össze Skócia minden részéről, hogy ezt megvalósítsák – egyéni művészektől és aktivistáktól a menekültek által vezetett közösségi csoportokig, helyi szervezetekig és nemzeti intézményekig, hogy a magány és elszigetelődés helyett aktív tagjaivá váljanak a helyi közösségeknek. Országszerte 10 napon át 17 városban, csak Edinburghban 10 helyszínen tartó programsorozat a tánc, zene, művészet, színház, családi programok, történelem, és természetesen a gasztronómián keresztül segít megismerkedni egymás kultúrájával.
Ez a program valóban illeszkedik a Skót Menekültintegrációs Stratégia 2018-2022 kidolgozott programjába. A stratégia egy olyan befogadó Skóciáról szól, ahol a menekültek és menedékkérők már a megérkezésük napjától újjáépíthetik életüket. Az integrációt hosszútávú, kétirányú folyamatként értelmezi, amely mind az egyénekben, mind a befogadó közösségekben pozitív változást jelent.
Bár hallottam közvetve szkeptikus véleményeket is, az általam megkérdezett tanár és szállásadóm is pozitívan nyilatkozott a migrációs politikáról és gyakorlatról. Szállásadóm befogadó családként fél évig szállásolt el egy menekültet otthonában.
A helyi jezsuita közösséget felkeresve találkoztunk egy hölggyel, aki Afganisztánból érkező menekültekkel foglalkozik. Az ő ajánlására volt lehetőségünk részt venni egy rendezvényen, melyet a St Columba’s Halls-ban egy Ruandából menekült hölgy, Agatha Kai Kai által tartott, és amely keretében rövid áttekintést kaphattunk arról a folyamatról és problémákról, amelyek a Skóciába érkező menekültek megérkezésétől a letelepedéséig tart. Az előadó megfogalmazta, hogy mi a katolikus tanítás válasza a menekültkérdésre, mi a katolikusok feladata, missziója ezen a területen. A bemutató után a kis közösség – néhány idős hölgy – igyekezett megosztani egymással tapasztalatait.
Az Ukrajnából érkező menekültek részére az állam kidolgozta a szuperszponzori programot.
Ez egy speciális lehetőség, amely során az Egyesült Királyság vízumát kérő ukránok a skót kormányt választhatják vízumszponzorként, ahelyett, hogy az Egyesült Királyságban keresnének valakit, aki szponzorálja őket. A kormány regisztrálja azokat a vendéglátókat, akik vállalják, hogy 6-12 hónap közötti időtartamra otthonukba fogadnak Ukrajnából menekült személyeket vagy családokat, és segítik számura a beilleszkedést.
Skócia jelenleg 7000 embernek biztosít menedéket, akiknek kétharmada a skót szuperszponzori program keretében jelentkezett. Ez meghaladja azt a 3000 főt, amelyre a skót kormány a márciusi elindításakor vállalt kötelezettséget.
