A Szív annyira gazdag témát jár körül novemberi számában – Márton Áron és Erdély –, hogy képtelenség egyetlen emblematikus cikkel ajánlani. Kiemeltünk 10 fontos mondatot, a teljesség igénye nélkül, hiszen olyan területeket nem érintünk ezekkel, mint pl. a kolozsvári egyetemi lelkészség, Márton Áron szerepe az erdélyi kultúra világában, az archaikus népi imádságok vagy Korniss Péter, a kolozsvári születésű fotóművész munkássága.
„Erdélynek van hagyománya arra, hogy minden magyar szívügye legyen, mégis valahogy külön éljen, és a tömbtől, a nemzet többi részétől külön is megéljen, nem is akárhogy!”
Horváth Árpád: A mi Erdélyünk – főszerkesztői beköszöntő
„Nem tudok betelni az egymással ellentétes hangulatok, életek, a romantika és a nyomasztó elmúlás-érzet, reménytelenség és mesebeli tájak okozta feszültséggel – amit feloldani nem lehet, ha pedig megszűnik, az nem fog jót jelenteni.”
Szilvay Gergely: Porlepte tündérkert – Romantika és valóság Erdélyben
„Márton Áront Isten megáldotta azokkal a képességekkel és készségekkel, amelyek szükségesek a közélet eseményeinek helyes értelmezéséhez, a történések lényegének távlatos megértéséhez és a helyes cselekvéshez.”
Soós Károly: Van keresztény politika – Márton Áron közéleti gondolkodása
„A kutatók egybehangzó állításai alapján a Márton Áron megfigyelésére hadrendbe állított lenyűgöző apparátus dacára Márton Áronon nem sikerült „fogást találni”, a sok tízezer oldalnyi dokumentum sem szolgált elegendő bizonyítékkal ahhoz, hogy elrendeljék felfüggesztett börtönbüntetésének folytatását.”
Lázás Csilla: A Securitate „rögeszméje”
„Hogy mi Márton Áron püspök jelentősége az egyház számára, azt legtalálóbban Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg, amikor „integerrimus Domini famulus”-nak, az Úr becsületes szolgájának nevezte, aki valóban nem kímélte magát, elvállalt minden fáradozást, elviselt minden szenvedést.”
Jakubinyi György: Nem utasítom el a munkát és a szenvedést- Márton Áron jelmondatáról
„A rendszerváltás után, a csíksomlyói pünkösdszombati búcsúkon született meg a vágy a debreceniek csoportjában, hogy az e vidéken áthaladó gyimesi és moldvai csángó keresztaljaknak, no és az anyaországi búcsújáróknak Gyimesfelsőlokon zarándokházat kellene építeni, amely a közösségi életnek is méltó színtere lehetne.”
Toldi Éva: A mag szárba szökkent – Iskola a „patakok országában”- beszélgetés Berszán Lajos atyával
„Nagyon nehéz volt közel vinni a csíkszentdomokosi emberekhez azt a tipikusan Szent Ignác–i gondolatot, hogy mi a cselekvésben szemlélődünk.”
Böjte Csongor: Szemlélődés a cselekvésben – beszélgetés Darvas Piroska segítő nővérrel
„Mi vagyunk azok, akik nem lobogtatnak méretesnél is méretesebb piros-fehér-zöld zászlót, de libabőrösök leszünk, ha felcsendül a Himnusz.”
Hekler Melinda: Itthon és otthon – beszélgetések nem Erdélyben élő művészekkel, Sándor József Attila festőművész egy mondata az erdélyiekről
„Kissé leegyszerűsítve a ma is viszonylag archaikus erdélyi tánckultúrának (ami már csak nyomokban létezik) nemzetiségek szerint különböztethetjük meg a történelmi rétegeit: a legősibb táncokat a cigányok őrizték meg, ezután jönnek a románok a különleges ritmusú és lüktetésű, csodálatos forgatós táncokkal (invertiták), majd a magyarok a már a polgárosodást jelző csárdásokkal.”
Náptánc: nacionalizmus vagy nemzetiségek közötti kölcsönhatás?
„Székelyföldön viszont annyira barátságosan fogadnak és örömmel mutatják meg történelmi és művészeti értékeiket az emberek, hogy mindig nagy szeretettel indulok oda „felfedező útjaimra”, s szinte úgy érzem magam ilyenkor, mintha hazaérkeztem volna.”
Toldi Éva: a háromszéki Szentföld temploma: freskós Gelence – beszélgetés Udvarhelyi Nándorral
