1.

Van-e elképzelésük annak a problémának a megoldására, hogyan szüntethető meg az a jelenség, hogy szűk gazdasági érdekeknek van alárendelve a közös élettér (a Föld)?
Mert jelenleg megvesztegetés fejében – amit akár bírságnak, akár kártérítésnek neveznek, de – a hatóságok az ipari környezetszennyezést támogatják.

Válasz Prof. Dr. Benedek József (BJ): az egyéni preferenciák, a magánérdekek fontos mozgatói az emberi cselekvésnek. Fontosnak tartunk kialakítani egy olyan szabályozási rendszert, ahol az egyéni érdekek alá vannak rendelve a közjónak. A szabályozási rendszer változtatása egy járható út.

Nevelős Gábor SJ (NG): Ökológiai megtérésre van szükségünk. Elsősorban az egyes emberek szívében, amelyet közösségi szinten is éljünk meg. Ez gyakorolhat hatást a társadalom egészére, hogy tudatosabban és együttérzéssel tekintsünk a szegényekre és a törékeny természetre. Egyúttal nem spórolhatjuk meg a keresztet sem, vagyis hogy Krisztusra tekintve elszenvedjük a bűn által ejtett sebeket. Történjen ez a saját szintünkön, vagy akár a politikai és gazdasági hatalom birtokosai részéről, amelyre nincsen közvetlen ráhatásunk. Így is a remény és bizalom emberei lehetünk.

2.

Milyen fő tényezőkön múlik az Önök véleménye szerint az, hogy fejlődjön az együttműködés, a szövetség kultúrája egyének, intézmények között? Hogyan segítheti a tudomány és a hit ezt a folyamatot?

Válasz BJ: az együttműködés kultúrája nem választható el a helyi kulturális miliő jellegzetességeitől. A személyek, szervezetek, cégek vagy intézmények közötti kapcsolatok alapvetően építhetnek a versengésre, az együttműködésre vagy a versengés és együttműködés valamilyen hibrid formájára. Az együttműködés akkor kerül előtérbe, amikor abból világosan felismerhető előnyök származnak minden szereplő számára. A tudomány sajátos intézményi kultúrájával (jelentős tudományos eredmények ma elképzelhetetlenek együttműködés nélkül) jelentősen hozzá tud adni ahhoz, hogy minden személy felismerje és értékelje az együttműködés különböző formáit. A hit, az egymás kölcsönös tiszteletének és elfogadásának, az ember méltóságának evangéliumi üzenetével szintén fontos hordozója az együttműködés kultúrájának.

NG: Az átfogó ökológia felé törekvésben alapvető szükség van az egyének és az intézmények közötti együttműködésre. Konkrét találkozásokban, beszélgetésekben újra és újra fölfedezhetjük, hogy szükségünk van egymásra, és szépen tudjuk támogatni egymást ezen az úton. Az egyes emberek szemléletének változása formálja az intézmény célkitűzéseit és a módot, ahogyan ezek felé halad. Ugyanígy, az intézmény, mint egy iskola, egy vállalat, az Egyház, vagy más szervezet által megfogalmazott elvek az egyének hozzáállását és életmódját is alakítja. Ebben a folyamatban fontos a kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszéd, amelyre a hit és a tudomány találkozásában is szeretnénk megélni és bevonni azokat, akik nyitottak rá.

3.

Hogyan találhatja meg a tudomány, a politika, vagy a gazdaság képviselője Istent mindenben? Az iskolákban Darwin evolúciós elméletét tanítják és elvárják a gyerekektől, hogy ezt írják bele dolgozataikba.

Válasz BJ: Úgy, hogy tudatosul minden hívő személyben az – függetlenül attól, hogy tudós, politikus vagy vállalkozó -, hogy minden lény, tárgy, dolog, jelenség, esemény létrejöttében, létezésében, fennállásában közreműködik a Mindenható. A teremtés, a teremtett világ jó, ebből indulunk ki, minden konzekvenciájával együtt.

NG: A szemlélődés által. A társadalom bármely szereplője, minden ember képes arra, hogy rácsodálkozzon a teremtett világ, a saját és mások életének ajándékára. A hit szemével pedig mindezt Isten szeretetének megnyilvánulásaként szemlélhetjük. Ebben a folyamatban sokat segít, ha a szűkebb és tágabb közösségünk is megerősít. Egyházunk a teremtést egy máig tartó, és a kibontakozás felé haladó folyamatként szemléli. A bibliai teremtéselbeszélések és a különböző evolúciós elméletek közötti feszültségeket nagyrészt sikerült meghaladni. Ehhez fontos a tudomány és a hit felségterületeinek tisztázása és tisztelete. Mindkét megközelítés ugyanis ugyanazt a valóságot tekinti, és kettőjük párbeszéde sok gyümölcsöt terem.

4.

A templomi istentiszteleteknek szorgalmazott része-e már a Laudato Si’?
Idéznek ott belőle, hivatkoznak-e rá?

Válasz BJ: nem tudok róla.

NG: A Laudato Si’ enciklika az evangélium üzenetét alkalmazza a teremtett világgal kapcsolatban. A testvéri szeretetre, a természet szemlélésére és megbecsülésére, és mindezek által Isten dicséretére hív. Ilyen szempontból istentiszteleteink a Laudato Si’ jegyében folynak. A tudatos hivatkozás is hasznos lehet, véleményem szerint az a legfontosabb, hogy a lelkületét tegyük magunkévá.

5.

Hogyan tudjuk mi hívő emberek összeegyeztetni hitünk tanításával a rohamos népesség növekedést?
Hol van ennek az exponenciális növekedés felső határa?
Hogyan tudjuk ezt a problémát etikusan lekezelni?

Válasz BJ: nem a népesség növekedése az oka – globális szinten – az ökológiai válságnak, hanem a gazdasági és társadalmi javak egyenlőtlen megoszlása. A megoldás nem az, hogy társadalmilag beavatkozunk, szabályozzuk a születések számát, hanem az, hogy javítunk a gazdasági, társadalmi, egészségügyi állapotokon. Egyébként bebizonyosodott, hogy nincs exponenciális demográfiai növekedés: egy bizonyos jóléti szint elérésével ez természetes módon csökken.

NG: A fejlett nyugati világban népesség stagnálásával, illetve csökkenéssel kell szembenéznünk. Itt az evangélium üzenete, az élet nagylelkű elfogadása a társadalom hosszútávú életképességét is szolgálja. A fejlődő országokban, úgy vélem, hitünkre építve az emberi élet méltóságát kell támogatnunk, az egészségügy, az oktatás, a munka és lakhatási körülmények javításával. Az a tapasztalat, hogy ez a folyamat a népesség számának stabilizálásához vezet.

6.

Amíg a profit pörgeti a folyamatos növekedést, milyen módszerrel lehet ezt a felfelé ívelő spirált megállítani?
A kapitalizmus hajtóerejének lényegét (a profitéhséget) meg lehet valaha is állítani?

Válasz BJ: a szabályozások változtatásával. Nem lehet megállítani, a profit lehetősége fontos motivációja marad a gazdasági cselekvésnek. De a profitszerzést alá lehet rendelni a közjónak. Megfelelő szabályozásokkal.

NG: Paradigmaváltásra van szükség, belső megtérésre, cselekedeteink, életmódunk megváltoztatására. Ez a belső és külső személyes, illetve a közösségi szintű megtérés szelíd nyomást gyakorolhat a társadalom egészére, beleértve a politikai és gazdasági döntéshozókat is. Ezt egy hosszútávú folyamatként tudom elképzelni, illetve, hogy a sokasodó válságok változtatásra kényszerítenek. A profitéhség gyökerében a birtoklási vágy, az önzés áll, amellyel lelkünk azon szükségletét próbáljuk betömni, amit csak az Istennel megélt bensőséges kapcsolat képes kielégíteni. A nagy gazdasági, politikai rendszerek megtéréséhez elsősorban az emberi szív és közösségeink megtérésére van szükség.